A legideálisabb az, ha saját magunk nevelünk palántát, mert akkor biztosan nem érhet minket olyan meglepetés, hogy például édes paprika helyett almapaprikánk terem. Ha ez nem jön össze, akkor megbízható helyről szerezzük be a palántáinkat – nem csak az előzőek miatt, hanem azért is, hogy a csemetéink kellően egészségesek és ellenállóak legyenek.

A palántáinknak meg kell „edződniük”, mielőtt kiültetjük őket, azaz napról napra hozzá kell szoktatnunk őket a kinti időjáráshoz. A kiültetés előtti napon jó alaposan locsoljuk be növényeinket, hogy megszívják magukat nedvességgel.

A zöldségpalánták vízigényesek, ezért ha van rá lehetőségünk, kókuszfölddel keverjük a termőföldet. A kókuszföld ugyanis magában tartja a nedvességet, és még a nagy hőségben is táplálja a növényeinket. Fontos gondoskodni a palánták tápanyagigényéről is. Az ültetéshez kiásott gödör aljára szórjunk két-három maroknyi érett szerves trágyát (pl. érett marhatrágyát vagy komposztot), ami nem tudja kiégetni a növény gyökerét.

Ültetésnél arra is figyelnünk kell, hogy a paprika és a káposztafélék ne kerüljenek mélyebbre, mint amilyen mélyen voltak a földben a palántanevelő helyükön. A paradicsom kivételt képez a szabály alól, mert viszonylag könnyen hoz oldalgyökeret a szárán, így nyugodtan ültethetjük mélyebbre is. A magasabb palántákat támasszuk ki karóval. A kiültetést érdemes a délutáni, esti órákban végezni, és arra mindenképp figyeljünk, hogy elegendő távolságra helyezzük el őket egymástól.

Ha esténként még hideg van, a kiültetett palántákat is védeni kell például takarófóliával, vagy lefele fordított agyagcseréppel. Locsoláskor pedig figyeljünk arra, hogy a paradicsom és az uborka esetében lehetőség szerint csak a növények tövére kerüljön víz, a levelükre ne. A legokosabb, ha egy kis mélyedést csinálunk minden palánta köré, így ott marad majd a víz.

A palántákat védenünk kell a gyomoktól is, amelyek könnyen elszívhatják előlük a vizet és a tápanyagot. A gyomlálást-kapálást jórészt megspórolhatjuk a mulcsolással, vagyis a talajtakarással. Ha fűnyesedékkel, fakéreggel vagy valamilyen szalmával takarjuk a palánták között a földet, a gyomosodás a töredékére csökken, ráadásul a növényeink kevesebb öntözést igényelnek majd.

A kártevők elleni védekezéskor támaszkodhatunk a növények különböző aromájára, illóolajára is, illetve azzal is fél sikert érhetünk el, ha figyelünk arra, mit mi mellé ültetünk. A körömvirág a levéltetű, a büdöske (azaz bársonyvirág) a káposztalepke ellen veszi fel a harcot, csaknem ugyanolyan eredménnyel, mint akármelyik drága növényvédőszer. A kapornak áldásos hatása van csaknem minden zöldségre, hiszen serkenti a csírázást és ellenállóvá teszi a növényeket. Ha a hagymát és a sárgarépát egymás mellé ültetjük, azok kölcsönösen taszítják egymás kártevőit. A bazsalikom az uborka mellé ültetve megóvja azt a lisztharmattól. A fokhagyma a gombákat tudja távol tartani.

A permetezést, gyomirtást is kipróbálhatjuk vegyszermentesen, a csalán levét használva. Erről jövő heti számunkban írunk majd részletesebben.