Az autistákkal való kommunikációról tartott telt házas előadást múlt héten Csuhanicsné Bakos Ildikó, a Móra iskola gyógypedagógusa a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban. Akkora volt az érdeklődés, hogy a gyermekkönyvtárból áthozott székek is kevésnek bizonyultak, így voltak, akik végigállták a mintegy kétórás előadást, amit beszélgetés követett, ugyanis a közönségből szinte mindenkinek voltak kérdései a témával kapcsolatban.

– Azért szerveztük meg ezt az előadást, mert egyre több autista gyermek látogatja könyvtárunkat, akár óvodai, iskolai csoporttal, akár a szüleivel. Szerettünk volna mi, könyvtárosok tájékoztatást kapni, mire figyeljünk annak érdekében, hogy sikeres legyen a kommunikációnk. Arra is gondoltunk, hogy ez nemcsak nekünk lehet fontos, hanem mindenkinek, aki autistákkal kerülhet kapcsolatba, így a téma sokakat érdekelhet. Úgy érzékeltük, rengetegen kölcsönöznek autizmussal kapcsolatos könyveket; ebből is azt szűrtük le, hogy az embereknek szükségük van ezekre az információkra – mondta lapunknak Nida Judit, a könyvtár igazgatóhelyettese.

– Az autizmus hétköznapi fogalom, hivatalosan autizmus spektrumzavarnak hívjuk ezt a komplex fejlődési zavart. Széles a szóródás; az autista emberek különböző képesség-struktúrákkal rendelkeznek, nehéz őket bekategorizálni. Három jellegzetes, markáns tünet van, amiben az autisták közösek, de az egyéb képességeik ugyanolyan színesek, mint a többi ember esetében; a zsenitől a súlyosan, halmozottan sérültig bármi előfordulhat, ráadásul lehetnek nagyon egyedi, különös képességeik is – hangsúlyozta a gyógypedagógus.

Az autista gyerekek kapcsolatteremtő készsége látványosan sérült, csak minimálisan képesek kommunikálni a körülöttük lévőkkel, magatartásuk súlyosan repetitív, a változásokat szélsőségesen, nehezen tolerálják.

Csuhanicsné Bakos Ildikó elmondta azt is: vannak az autista gyerekek számára kidolgozott fejlesztési módszerek; a szakemberek, akik a diagnózist felállítják, elmondják, hogy ezekben az állapotokban hogyan lehet segíteni a gyermeket.

Ami pedig a kommunikációt illeti: egy autista gyermek, illetve felnőtt esetében arra kell figyelni, hogy ők nehezen értelmezik a mimikát, és mindent szó szerint értenek. Rövid, tömör, világos beszédre van tehát szükség. Vannak, akik soha nem tanulnak meg beszélni – velük képi kommunikációval lehet társalogni.

– Fontos tudnunk azt is, hogy autisták nem viselik jól a másik ember közelségét – mondjuk egy tömött buszon vagy vonaton –, és a nagy tömeg félelmet kelt bennük, ami magatartási zavarhoz vezethet. Sokan viselnek manapság „autista vagyok” feliratú kitűzőt. Ha ezt látjuk valakin, akkor bátran kommunikáljunk vele, de röviden és világosan. Ami az autista gyerekeket illeti, őket fokozatosan kell hozzászoktatni az óvodai, iskolai közösséghez. Egy harminc fős osztályban még egy jó képességű, attitűdű autista is nehezen boldogul, mert nagyobb lesz a zaj- és ingerterhelés, amitől az idegrendszerük könnyen elfárad. Egy integráló csoportban dolgozó pedagógusnak hamar észre kell vennie, hogy közelít a gyermek a kiboruláshoz. Az iskolánkban ilyenkor lehetőséget adunk a diák számára, hogy elvonuljon egy kis kuckóba, vagy lefeküdjön a babzsákra, tíz-húsz perc alatt regenerálódjon, és kész legyen a folytatásra. Ez nem azt jelenti, hogy „kivételezünk”, sőt; a többi gyereket így lehet arra nevelni, hogy megértse: az autista gyermeknek más igényei vannak – ezzel a másság integrációját is erősíthetjük – hangsúlyozta a gyógypedagógus.