Időseink nagyon szeretik a farsangot. Mi, itt dolgozók egy kis mesejátékkal be tudtuk vonni őket a mulatságba. Az aranyszőrű bárányhoz most nem a falu népe ragadt hozzá, hanem az idősotthon lakói – mondta mosolyogva Kóré Mária szociális gondozó, akitől megtudtuk azt is: a mesejátékhoz jelmezek is dukáltak, ezeket együtt készítették el a lakók és a munkatársak, ahogy a terem díszítését is. 

– Sokan táncra perdültek Rozbora András zenéjére. Ezek a mulatságok nagyon nehezen érnek véget; ilyenkor elfelejtik az idősek a fájdalmakat, kínokat. Rengeteget jelent számukra az, hogy a mindennapokból kiszakadhatnak. 

Bár a fekvőbetegek nem vehettek részt a mulatságban, a finomságokat ők is megkóstolhatták: az idősek világnapjára egy sütőt kapott ajándékba az intézmény, amit többször is kipróbáltak már. Együtt gyúrják a tésztát, sütik a süteményt, élvezik a finom illatokat, no meg az ízeket. A közétkeztető cég egyébként ezen a napon fánkkal lepte meg az időseket, így finomságokból nem volt hiány.

Nem ez lesz az egyetlen mulatság, amit az idősek számára rendeznek: a Jázmin utcai idősklubban is lesz farsang február végén, ahová meghívták a bentlakókat is. 

– Nálunk most kicsi a hely, nem tudtuk a klubtagokat meghívni, de jövőre, ha elkészül az új otthon, mindannyian együtt mulatunk majd – zárta szavait Kóré Mária. 

Nagy Jánosné Ilonka, aki tizenegy éve él az otthonban, a korábbi farsangi mulatságokról mesélt nekünk. Felelevenítette azokat az időket, mikor még a lakók is készültek műsorral, és a gyermekkori jelmezbálokat is felidézte – ilyen alkalmakkor vissza-visszatérnek a régi emlékek. 

– Most ki-ki egészségi és kedélyállapota szerint vesz részt a mulatságban, de mindannyian jól érezzük magunkat – tette hozzá.