Csodálkozni tehát nem csodálkozunk, annál jobban ámulunk, ahogy mindig, amikor a természet csodáit látjuk – valójában mindig ilyenkor szembesülünk azzal a szépséggel, ami mellett esetleg naponta elmegyünk – úgy képpé formálva, hogy a látvány talán még fölül is múlja az eredetit. A színek, a formák – egy domboldalé, egy facsoporté, egy ködös tóé – egészen más hangsúlyt kapnak egy megkomponált képen, egy képkockába sűrűsödik szinte minden, amiért az ember erdőre-mezőre szeret járni.

Nagy Albert nem ma kezdte a természetet járni, ismert természetfotós, a tárlatát Vizur János fotóművész ajánlotta a közönség figyelmébe. Elsősorban a madarak élete érdekli, közülük is a vízi- és gázlómadarak a kedvencei. Nem akárkitől örökölte ezt a szenvedélyt a fotográfus, s tanulta ki a szárnyasok életének titkait. Mestere, de még inkább példaképe nagybátyja, ifjabb Tildy Zoltán – a háború utáni köztársasági elnök fia – volt, akinek kedvéért érdemes annyi kitérőt tenni, hogy 15 éves korától fényképezett, majd az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökeként kimunkálója volt az első természetvédelmi rendeletnek, ismert fotóművészként alapító és elnökségi tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, fél tucat természetfilmet jegyzett íróként és operatőrként.

Így talán érthető, hogy Nagy Albertbe is beleívódott a természet iránti olthatatlan szeretet, ahogy mondja ez többszörös örömforrás, hiszen már a felkészülés, a portya megtervezése is élvezetet okoz – ismerni kell a madarak költözési, párzási, fészekrakási szokásait, élőhelyeit –, aztán jön az igazi boldogság, amit a helyszínen való megfigyelés okoz, a fényképezés lényegében már csak hab a tortán.

De micsoda hab! Minden egyes madárfotón látszik az évtizedes tapasztalat, gyakorlat és a szenvedélyes érdeklődés. De látszik az is, hogy hiába vallja magát elsősorban madárfotográfusnak Nagy Albert, nem megy el exponálás nélkül a természet kínálta egyéb szépségek mellett sem, tájképei, virágfotói azt az érzést sugallják, hogy a dombokról, hegyekről, tavakról vagy növényekről készült fotókban az évtizedek során begyűjtött képek sűrűsödnek egy-egy kompozícióba.

E tárlaton a fotográfus mindenből akart egy picit mutatni – na jó, madarakból kicsivel többet –, amennyi ezen a kiállítófelületen elfért, de érezzük, tudjuk a képeket nézve, hogy a hab alatt ennél sokkal vastagabb torta bújik meg.