Hidas Juditnak legutóbb 2019 tavaszán, a Boldogság tízezer kilométerre címmel jelent meg novelláskötete. A viszonylag későn induló író első, Hotel Havanna című elbeszéléskötetével képviselte Magyarországot a 2014-es Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. 2016-ban kijött Seb című regénye, aminek szereplői köztünk élő, napi hajszában felőrlődött, svájcifrank-hitelesek.  Ahogy akkor arról nyilatkozott, az izgatta ebben a könyvben, hogy „amikor minden egymás taposásáról szól, hogyan lehet mégis valamennyire embernek maradni.”

Hidas Judit rendszeresen publikál tárcákat a Marie Claire-ben és a Népszavában, ír cikkeket a HVG különszámaiban, A nőben és a Business-ben. Jellemzően a nők társadalmi, családon belüli helyzete foglalkoztatja mind szépíróként, mind tárcaíróként, újságíróként.

Legújabb kötetének középpontjában is ez áll, azon belül is nők megfelelési kényszere:

Mi vagyunk a jó tanulók, a jó anyák és a jó munkatársak, akikről mégis ritkán hallani. Megtalálsz minket a négy fal közé zárva, akár egy életen át az anyaságba temetkezve. Titkárnőként, tanárnőként, takarítónőként, kis cégek alkalmazottjaként, családi vállalkozásokban dolgozó nőként, vagy épp depressziós munkanélküliként.

És habár válasszal vagy tanácsokkal nem szolgálhat, a kötetet olvasva gyakorlatilag önvizsgálatra késztet: a boldogság valóban olyan elérhetetlenül távol bújik meg előlünk?