Ha vannak ékkövei Érdnek – márpedig vannak –, akkor a Magyar Földrajzi Múzeum biztosan az. Dísze a városnak, és Magyarországnak is. Ezért is megtiszteltetés évről évre, hogy köszönthetem a hazai tudós társadalom kiválóságait a múzeum hagyományos őszi konferenciáján, ezúttal a Reguly Antal nyelvész, az Észak-Ural utazója és térképezője születésének 200. évfordulójára szervezett tudományos találkozón. Az én tisztem az, hogy megköszönjem a Magyar Földrajzi Múzeum vezetőjének, Dr. Kubassek Jánosnak és munkatársainak, hogy ebben az évben is nagyszerű programmal indítják az őszt. Külön köszönet azért, hogy olyan intézményt működtetnek, amely a tudás háza. Kevés település büszkélkedhet ilyennel. Itt gyermekek és felnőttek, szakemberek és érdeklődők, a tudomány és a múzeumok szerelmesei egyaránt izgalmas utazásokon vehetnek részt. Épp ezért nem hagyjuk, hogy bárki csorbítsa vagy veszélyeztesse ennek a nagyszerű intézménynek a működését – e szavakkal köszöntötte T. Mészáros András polgármester a Reguly 200 címmel szeptember 3-án és 4-én rendezett konferenciáján megjelenteket a keddi megnyitó ünnepségen. A polgármester felidézte Reguly rövid, ám annál tartalmasabb és mély nyomokat hagyó életútját.
Reguly Antal néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője volt. Az oroszországi finnugor népek körében végzett gyűjtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni. Tudósként igen gyakran mozgott eltérő tudományterületek határmezsgyéjén. Nem csupán a magyar nép eredete érdekelte, hanem számos néprajzi, antropológiai gyűjtést végzett, illetve földrajzi, nyelvészeti és térképészeti eredményekkel is gazdagította a tudományt.
– Reguly Antal kétszáz éve született Zircen. Az első állandó kiállításunkon – Magyar utazók, földrajzi felfedezők – is szerepel. A múzeumalapító Balázs Dénes fogalmazta meg azt a szép gondolatot, hogy minden évben rendezzünk tudománytörténeti fórumot, konferenciát, alkalmat és lehetőséget adva kollégáknak, kutatóknak, hogy eredményeikről számot adva rajzoljunk teljes képet egy-egy kimagasló tudósunkról. Reguly olyan ember, akinek munkássága kultúrákat, nyelveket, szokásokat, tájakat és országokat köt össze. A mai napig számontartják munkásságát a térképészek, a geográfusok, a néprajzkutatók, a nyelvészek, de a zenetudomány, az antropológia képviselői is foglalkoznak vele. Rendkívüli életművet hagyott hátra: Svédországban, Finnországban, Észtországban, Oroszországban, de Németországban és a mai Szlovákia területét tekintve is maradandó nyomokat hagyott maga után – mondta az Érdi Televíziónak dr. Kubassek János múzeumigazgató.
– Konferenciánkon számos kutató számol be a Regulyval kapcsolatos eredményeiről, gazdagítva és teljesebbé téve azt a képet, amit neki köszönhetünk. Életművére azért is lehetünk büszkék, mert Reguly nagyon nehéz körülmények között, sokszor saját testi épségét kockáztatva dolgozott, téli időszakban, sarkvidéki klímákon ment a céljai után – hangsúlyozta Kubassek János, megemlítve: tizenöt esztendeje már szerveztek Érden, a múzeumban konferenciát Reguly munkásságáról.
A kétnapos konferencia gazdag kínálata Reguly sokoldalúságát tükrözi: összesen húsz előadó beszél, illetve beszélt a két napon Reguly munkásságának valamely területéről: néprajzi gyűjtéseiről, hagyatékának titkairól, térképészeti tevékenységéről, kartográfiai szemléletéről, expedícióiról, vogul dallamgyűjtéseiről – hogy néhány példát említsünk –, de kirajzolódik az előadásokból tudósi és közéleti portréja, s képet kapunk munkásságnak értékeléséről is.
Ahogy az már hagyomány, a konferencia nyitónapján átadásra került a Teleki Sámuel-emlékérem. A Magyar Földrajzi Társaság és Érd városa által alapított kitüntetést azok nyerhetik el, akik jelentős mértékben gyarapították a földrajz és a társtudományok ismereteit. Idén dr. Nagy Balázs egyetemi docens, az ELTE TTK Földrajztudományi Központjának vezetője, a Földgömb szakfolyóirat főszerkesztője vehette át ezt a kitüntetést. Mint az Érdi Televíziónak elmondta, megtiszteltetés számára ez a díj, hiszen sok tekintetben e régi felfedezők nyomdokaiban jár.
– Olyan helyeken dolgozom, amelyek szélsőségesek; kevés ember megy Szibériába, az Antarktiszra vagy éppen az Andokba. Ez az elismerés számomra azt jelenti, hogy jó úton járok, és vállalom, hogy ezeknek az ősöknek az útvonalán haladok. Ezt napjainkban is lehet hatékonyan, tudományos szinten művelni – jegyezte meg a geográfus, aki a klímaváltozások földi folyamataival, hatásaival foglalkozik, sarkvidékeken és magashegységekben dolgozva.
