Az iparművész elmondta: olyan programot állított össze, hogy aki csak rövidebb időre tudott eljönni, az is csatlakozhatott hozzájuk.

Sokan a szövőkörben kezdett munkájukat folytatták, illetve fejezték be, emellett Margit különféle eszközöket is bemutatott, amit kipróbálhattak a táborozók. Voltak olyanok is, akik először vettek részt ezeken a régi fonók hangulatát idéző foglalkozásokon, nekik az alapokat kellett elsajátítaniuk.

– A műhelyemben különféle szövőszékeken, -kereteken dolgozhattak a táborozók, volt, aki táskát, szőnyeget, mások kendőt, poncsót szőttek. A szövés mellett nagy hangsúly volt a közös főzésen: az ételek a kinti kemencénkben, illetve bográcsban készültek. Közben sokat beszélgettünk, nevettünk. Szoktam mondani: aki ide eljön, megspórolja a pszichológust – nevetett Margit.

A szövés, a kézimunka sokak szemében ma is népszerű foglalatosság – és nem csak a nyugdíjasok körében.

– Többen azért kezdenek szőni, kötni, horgolni, mert így idéznek fel múltbéli emlékeket. Azt szoktam mondani: mindenbe bele kell öregedni. Fiatalon az ember hajlamos elutasítani nagyanyái hagyományait, míg idősebben már érzi: ezek az otthonról, a gyermekkorból hozott tevékenységek kapaszkodót jelentenek az életben. Az évtizedek során sok mindent kipróbálunk, több dologba belekaptunk, ám előbb-utóbb mindenki visszatalál valami olyan foglalatossághoz, amiben jól érzi magát. Az emberek általában ragaszkodnak bizonyos tárgyakhoz, de ezeken keresztül voltaképpen emlékekhez kötődnek. Ha szövünk, kötünk, horgolunk, abban benne vannak a nagymamánkkal, dédanyánkkal kapcsolatos emlékeink is – tette hozzá Margit.

– Öt éve vagyok a szövőkör tagja. Számomra a mintatanulás a fő; most egy táskát szőttem. Úgy érzem, rengeteg tanulnivalóm van még – mondta érdeklődésünkre Szilvia, aki szerint csodálatos sikerélmény, amikor elkészül egy-egy szőnyeggel, táskával.    

Erzsinek ez volt a második nyara a táborban, idén mintakendőt készített. Mint mondta, azért volt jó ez a tábor, mert az egész nap a rendelkezésükre állt, volt idő és mód ráhangolódni a munkára.

Ági terítőt és táskát is készített az öt nap alatt.

– Gyerekkorom óta vágyam volt a szövés. 1999-ben költöztünk ide, az újságban olvastam a szövőszakkörről. Akkor még kicsik voltak a gyerekeim, nem tudtam csatlakozni, de hét-nyolc éve már járok, és nagyon szeretem. Először mintakendővel kezdtem, mint mindenki, hogy megtanuljam a csíkozást, az alapokat. Aztán lehetett választani nagy keretet. Nekem már otthon is van egy álló keretem, falvédőket, szőnyegeket szőttem. Itt, a táborban is készítettem rongyszőnyeget – tette hozzá.

Az, hogy a nyári szövőtábornak vége, nem jelenti azt, hogy a közös munkálkodás is befejeződött, hiszen a foglalkozások szeptemberben újraindulnak a lakótelepi klubövezetben található műhelyben.

– Szerdánként szövünk, csütörtökön varrunk, horgolunk, kötünk, hímzünk – majd eldöntjük közösen, mivel is foglalatoskodjunk. Havonta egyszer szombaton is találkozunk, olyankor szeretettel várjuk a gyerekeket is – mondta Tamaskáné, aki nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is tartott nyári tábort, illetve kézműves napokat, nagy érdeklődés mellett.

Aki szívesen csatlakozna Margit „fonójához”, bővebb információkat a 06(30)213-1209-es telefonszámon kaphat.

A Szövőszakkör tagjai szeptember 9-től 15-éig Nyitott Műhely programmal várják a szövés, a kézimunka iránt érdeklődőket, akik nemcsak megnézhetik, hanem ki is próbálhatják a szövőszéket, megtudhatják, mi fán terem a körmönfonás, vagy épp a horgolás.