Nagymamákat, anyukákat hoznak gyerekek kézen fogva és viszik a vitrinekhez – mesélik a művelődési központ dolgozói –, s büszkén mutatják: „Nézd, ezt én csináltam, meg azt is ott! S ragyog a kicsik szeme a boldogságtól a nagyi pedig olykor elhomályosul a szakkörben készült kerámiatárgyak láttán. Még akkor is, ha nem mindegyik nevezhető még fazekasremeknek, de kivétel nélkül minden darabon látszik az igyekezet, a gyermeki kreativitás és ártatlan báj – s igen, némelyik munkán az igazi tehetség is. És látszik az agyag szeretete, ami hálás, ügyes kezek alatt jól formálódó anyag, alkalmazkodik a gyermeki fantáziához, megmunkálójának aktuális képességeihez.  Az anyukák és nagymamák mélátn lehetnek büszkék csemetéik munkáira. És büszkék lehetnek a kis fazekaspalánták is, álljon hát itt a nevük is: Donát Boglárka, Fuli Gréta Emma, Galvati Anna, Izsó György, Jóri Zsófia, Kisdi-Karabinszky Kolos, Kozma Vanda, Molnár Boglárka, Molnár Levente, Molnár Veronika, Nagy Eszter Dorka, Németh Roland, Szalai Málna, Varga Hanga, Takács Hunor, Tórt Anna, Varga Nyeste, Végvári Rebeka.

S még egy dolog látszik a kiállított kollekción: Szekér Gizi már idézett elhivatottsága, amellyel immár két évtizede – fél évszázados szakmai tapasztalattal és gyakorlattal a háta mögött – igazítja a kicsi kezeket a korongon forgó agyagra, mutatja, hogyan lesz igazán csinos egy kancsó füle, hogyan készül egy madárka, egy tálka, egy sótartó vagy éppen egy sakk-készlet. A tanítványokból elvétve lesz talán valaki fazekas, de az alkotás öröme, a kézműves termékek megbecsülése ezeknek a gyerekeknek mindig magától értetődő lesz.

M. Nagy Péter