A Bolyai aulája csak úgy zengett az „A csitári hegyek alatt” és a „Hull a szilva” vagy a „Tavaszi szél” című népdaloktól. Lelkes kis fülemülék, azaz csalogányok daloltak ugyanis a zeneiskola szervezte népdaléneklési versenyen. A legbátrabbak egyedül, de sokan inkább duóban vagy csoportban léptek a közönség és a hat szolfézstanárból álló zsűri elé.

A verseny annak idején, 2014-ben fesztiválként indult. Mint azt az egyik főszervező, Haász Csilla, a Lukin László Zeneiskola zeneismeret-munkaközösségének vezetője elárulta, éppen azért, hogy örömből, élvezettel, mindenféle versenydrukk nélkül énekelhessenek az általános iskolások. Azóta versennyé nőtte ki magát rendezvény, de így sem kellett egyetlen résztvevőnek sem üres kézzel távoznia, a zsűri soraiban helyet foglaló tanárok bőkezűen gondoskodtak díjakról és ajándékokról.

Idén 30 produkciót adott elő 50 versenyző, akiket a szolfézstanáraik készítettek fel a megmérettetésre. A legjobbak között is a legszebb hangú csalogány az I. korcsoportban (1-3. osztály): Cserháti Linda, a II. korcsoportban pedig Török Szofi és Guj Márton lett. 

-A gyerekek nagyon szeretnek énekelni. Bár elmondható, hogy a kisebbeknél népszerűbb a népdaléneklési verseny, a nagyobbak már zárkózottabbak, de próbáljuk őket is biztatni – árulta el kérdésünkre Haász Csilla.

-Nekünk, szolfézstanároknak óriási lehetőség van a kezünkben. Hiszen az óráinkon kiénekelhetik magukat azok is, akik nem zenei tagozatos iskolába járnak, és csak heti egyszer van ének-zene órájuk. A diákok fáradtan érkeznek a zeneiskolába, és a szolfézsórákon a rengeteg énekkel és dallal felelevenednek, kivirulnak, felvidulnak. Közben észre sem veszik, de megtanulják őrizni és tisztelni a hagyományokat is végső soron – tette hozzá a szolfézstanár.