Milyen volt a gyerekkora, milyen mintát hozott a szüleitől?

Orosházán nőttem fel, nagyon családcentrikusak voltak a szüleink, édesanyám tanított, ezért a nyári szüneteket mindig együtt töltöttük. Tinikoromban volt egy nehezebb időszak a család életében. Édesapámnak volt egy cége, ami megelőzte sajnos a korát: dióval töltött, csokoládéba mártott aszalt szilvát, aszalt almakarikát, pufirizst készítettek, de ez a cég sajnos tönkrement, utána pedig három nagyon nehéz év következett. De a szüleim ebben a hullámvölgyben is kitartottak egymás mellett. Végül a cég bedőlése után fordult édesapám is a gyerekek felé: gyógypedagógus lett belőle. A szüleim onnantól kezdve együtt foglalkoztak down-szindrómás és autista gyerekek fejlesztésével. Nekik köszönhetően mindig azt láttam, hogy a másokon és főleg a gyerekeken való segítség az alap. És hogy mindig mindent meg lehet oldani. Ezt hoztam magammal otthonról.

Ezért lett tanár is?

Elvégeztem a tanárképzést, de sajnos azt láttam, hogy az oktatás nem a gyerekekről szól. Nem tudtam kijönni más tanárkollégákkal. Nem értették, hogy az általuk rossz gyereknek kikiáltott diák nálam jól tudott teljesíteni. Én hittem, és azóta is hiszek abban, hogy nincsenek rossz gyerekek, csak rossz körülmények, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a gyerekek fejlődését. De ezzel a nézőponhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgmal egyedül voltam mindkét iskolában, ahol dolgoztam, így végül otthagytam a tanári hivatást.

Az első vállalkozásában is a gyerekekkel foglalkozott…

Édesapám gyógypedagógusként mindig tanácsot adott, mit és hogyan érdemes játszanom a gyerekemmel, és azt láttam, hogy nincsenek olyan készségfejlesztő játékok, amelyekkel a gyerekek a szüleikkel közösen játszhatnak. Létrehoztam egy vállalkozást, amivel ilyen játékokat hoztunk be, és játszóházat is csináltunk, ahol bemutattuk a szülőknek, hogyan lehet egyszerre a gyerekek készségét fejleszteni, valamint a szülő és a gyerek közötti kapcsolatot is mélyíteni a közös játékkal.

Aztán belevágott a Jézuska járatba is, amivel a hátrányos helyzetű gyermekek személyes kívánságait teljesítik karácsonykor…

2012-ben csatlakoztam egy cipősdoboz akcióhoz, 150 ajándékcsomagot állítottam össze, de én arra gondoltam, hogy csináljuk meg úgy, hogy legyen teljesen személyre szabott ez az ajándékozás. Következő évben már októberben összegyűjtöttük a hátrányos helyzetű orosházi gyerekek Jézuskának írt kívánságait, és felkértem az elszármazott orosháziakat, hogy válasszanak ki egy-egy gyereket, akinek a kívánságát teljesítik. Aztán elkezdett nőni az akció: eljutottunk Üllőre, Szegedre, Szigetszentmiklósra, Tapolcára, a dél-balatoni régióba, Hatvanra Orosháza mellett. Jó lenne itt, Érden is elindítani. 

Volt olyan kívánság, ami nagyon meglepte?

A kisebbek sokszor olyan kívánságokkal fordulnak hozzánk, hogy legyen egészséges a nagypapájuk vagy boldog az anyukájuk. Ami nagyon beégett nekem, az egy kislány volt, aki nyolcévesen azt kérte, hogy hadd simogasson meg egy lovat. Abban az évben pont Pintér Tibor volt az egyik főangyalunk, és ő fogta, felhozatta a lovas színházába a kislányt, aki egy egész napot eltölthetett ott a lovakkal.

Említette Pintér Tibort, más ismert emberek is csatlakoztak az akcióhoz?

Tóth Vera a nagykövetünk, aki pont azért lehet jó példakép a gyerekeknek, mert az ő története azt mutatja, hogy tehetséggel, kitartással, szorgalommal el lehet érni bármit, amit csak szeretnénk. Tavaly a Magna Cum Laude is vállalta a főangyalságot, akik szintén ennek élő bizonyítékai. Persze a főangyalok nem szoborszerű példaképek, ilyenkor ők is adnak ajándékokat, elbeszélgetnek a gyerekekkel, meghívják őket a koncertjükre.

Közben tönkrement az első házassága…

Anyaként elkezdtem dolgozni, de a férjem mást várt tőlem, nem támogatott abban, hogy család mellett lehet karriert is vállalni. Nem tudtuk ezt jól összeegyeztetni, és mint kiderült, az értékrendünk sem volt ugyanaz. Ezért a válás mellett döntöttem.

Azt mondják, a válások nagy részét a nők indítják el. Mit lát akár elvált vagy válófélben levő nők tanácsadójaként, akár elvált nőként, ma még mindig bünteti a társadalom a nőket azért, mert kilépnek egy házasságból?

A szüleim megértették, de a volt férjemmel közös barátaink egyáltalán nem tudták elfogadni ezt a helyzetet. Én voltam a fő bűnös, aki nem tudta értékelni, hogy megvolt mindenünk: ház, autó, karrier. Azt mondták, tönkretettem a családot. Nagyon nehezen fogadja el a környezet, ha egy nő otthagyja a férjét. Amikor elindítottam a blogot, pont ezellen próbáltam harcolni. Amennyire joga van egy férfinak döntést hozni a családjával kapcsolatban, a nőknek is ugyanolyan joguk van ehhez.

Aztán írt egy könyvet is a témában, Talpra állás művészete címmel. Milyen visszajelzéseket kapott akár a könyve, akár a blogja?

Rengeteg nő írt és ír nekem, hogy a könyvemnek és a blogomnak köszönhetően tudnak talpra állni a válás után, mert találtak valakit, aki ki meri mondani, amit ők is éreznek, és ez hatalmas lelki erőt ad nekik. Igenis egyedül is talpra lehet állni, ki lehet alakítani egy boldog, egyedülálló anya életet. Nyilván nem ez a cél, mert társas lények vagyunk, mindenki szeretne társat és egy jól működő családot, de sajnos az van, hogy a házasságok fele válással végződik, és így a válás sokunk életében egy fontos állomás.

A gyerekek hogy viselték a válást?

Szerintem a gyerekekben örökre megmarad ennek a nyoma. Évekkel ezelőtt váltam el, de a fiam még most is szokta mondogatni, hogy hiányzik neki a régi életünk. Közben meg nagyon szereti, és nagyon jól elvan az új férjemmel is. És ami a legfontosabb: boldog családban nő fel. Nagyon érdekes, hogy amikor a volt férjem elköltözött tőlünk, a kislányom akkor lett szobatiszta. Vannak olyan dolgok, amik visszaigazolnak, hogy ez egy jó döntés volt ott és akkor. Nyilván nem lehet megmondani, hogy az a tökéletes választás, ha elválunk, vagy az, ha együtt maradunk. Ha azzal keresnek meg, hogy mi lesz a gyerekkel válás után, mindig azt mondom, azt fontolják meg, hogy milyen mintát akarnak mutatni neki. Én nem akartam olyat, amiben nincs tisztelet, nincs meg a másik elfogadása, nincsenek közös célok. Azt szerettem volna, hogy megtapasztalják a gyerekeim, hogy igenis létezik olyan családmodell, ahol a két fél egyenrangú, ahol meg lehet egymással beszélni a problémákat, és békésen olyan megoldásra tudunk jutni, ami jó az egész családnak.

Mennyire volt nehéz ismerkedni két pici gyerekkel?

Az szerintem nem befolyásolja az ismerkedést, hogy egyedülállóak vagyunk vagy gyermekes anyák, ha jól be tudjuk osztani az időnket. Jó eséllyel találkozunk olyan férfival, aki szintén elvált már, és hoz az előző házasságából gyereket. Utána nehéz inkább, amikor már kialakult a szerelem, és mozaikcsaláddá kell válni.

Amit szintén volt alkalma és van is még ma is megtapasztalni. Milyen mozaikcsaládban élni?

Nem mondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy könnyű. Máshogy jön már össze ilyenkor egy férfi és egy nő,sok sérelemmel a tarsolyukban. Ha jól váltunk el, akkor a cél az, hogy a következő házasságunk jobb legyen, és akkor talán tanultunk a múltból, saját hibáinkból is és a másikéból is. Ha ezeket össze tudjuk gyúrni tanulsággá, akkor tudjuk, hogyan alakítsuk ki az új kapcsolatot. Mindig azt mondom, akkor működik jól egy mozaikcsalád, ha a szeretet mellett egy nagyon nagyfokú tudatosság, tervezés is jelen van. Mert ha csak az érzelmeink alapján zúzunk előre, akkor az fel fog bomlani.

Ha közös gyerek érkezik a mozaikcsaládba, akkor az előző házasságból hozott gyerekek azt hogy viselik? Az ön esetében ez hogyan történt?

Nálunk hál’Istennek nagyon jól viselték. Nekem is két gyerekem van, az új férjemnek is kettő, és lassan hoztuk össze őket egymással is, magunkkal is, hiszen kiforrott gyermekeket kaptunk, másfajta nevelési háttérrel. Eltelt három év, és azt kell mondanom, már tökéletesen működnek együtt. Aztán megszülettek a kicsik, az ikreink is, ami a gyerekeket is még jobban összekovácsolta. Meg persze minket is, hiszen már minden közös: a gyereknevelés, a háztartás. Az én gyerekem már valahol az övé is, és az ő gyereke már az enyém is, hiszen itt van a másik kettő, aki közös. Egy család egy közös gyerekkel lesz igazi családdá.

Közben sorra jöttek ki a könyvei a Talpra állás… után a Játszani jó! és aztán nemrégiben a Házassági mentőövek…

A harmadik könyvet éppen azért írtam meg sok-sok gyakorlattal, hogy a házastársak (függetlenül attól, hogy első vagy második házasságban vagy mozaikcsaládban élnek), megértsék, muszáj odafigyelnünk tudatosan egymásra. Nem lehet az, hogy az érzelmeink elragadjanak, mert nagyon sok érzelmi teher van mind az anyák, mind az apák vállán. Egy jó házasság, egy férfi és egy nő jó kapcsolata az alapja egy jó családnak. Éppen ezért azt hiszem, ez az egyik legfontosabb könyvem.

Mi lesz a következő?

Nagyon sokan rágják a fülemet, hogy írjak egyet a randizásról és társkeresésről gyerekkel. Úgyhogy végülis a könyveim összeállnak egy folyamat egészévé: a válástól a válás utáni társkeresésen és azon keresztül, hogyan játsszunk a gyerekeinkkel egészen addig, mit és hogyan csináljunk, hogy jobb legyen a házasságunk. Aztán vár még rám egy könyv, ami talán a legközelebb áll a szívemhez: ezt anyáknak írom majd, hiszen nagyon sokszor segítség nélkül vagyunk. Vezetem a Boldog Anyu Klubot és a Boldog Anyu Akadémiát, ahol végigjárunk nagyon sok témát. Azt láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy az, hogy egy anya saját magával jóban legyen, és legyen önbizalma, az kulcskérdés lenne. Annyi mindent várnak el tőlünk, de nem kapunk visszaigazolást. Az anyáknak az önbizalma konkrétan egy nem létező fogalom.

Amióta az eszét tudja, mindig segít valakin, közben jut-e idő saját magára? Vagy ebben a coach-kodásban kiteljesedhet?

Szüleim mindig mindenben támogattak, és hagytak kibontakozni: fuvoláztam, kézilabdáztam. Az első házasságom végülis éppen azért bomlott fel, mert ott nem kaptam meg ezt a szabadságot, ezért erre már a második házasságomban tudatosan figyeltem, és ebben teljes mellszélességgel támogat a férjem is. Lehetek, aki vagyok, és tehetem, amit szeretnék. Engem pedig az éltet, hogy másoknak segítsek.