Dr. Pásztor Zsuzsanna, zongoraművész-tanár, a Kovács-módszer kutatója, oktatója és szerzői jogainak tulajdonosa az előadás előtt elmeséli kérdésünkre, hogy a módszert 1959-ben dr. Kovács Géza fejlesztette ki.
-Rettentően sok volt ugyanis a Zeneakadémián a foglalkozási ártalom: a kéz- és hátfájás, idegkimerülés, és Kodály követelte, hogy hozzanak ide valakit, mert kiestek a pályáról a kollégák – meséli a módszer oktatója.
Dr. Kovács Géza elkezdett hát kutatni, először egyfajta gyógytornára gondolt, de rájött, hogy a zenészek számára még senki sem dolgozott ki mozgásos feladatokat, rá hárult hát e feladat. Így jött létre a zenei munkaképesség-gondozás, vagy ahogy most már, dr. Kovács Géza halála után hívják: a Kovács-módszer.
-A módszer lényege, hogy enyhíti a túlterhelésben dolgozó tanulók mély elfáradását a zeneórákon és az egyéb tanórákon. Felderíti a hangulatot, javítja a motivációt, a figyelmet, a memóriát, a testtartást, a légzést, miközben segíti a tanulást meghatározó részképességek fejlesztését is és megalapozza a hangszeres készségeket a zenei előképzőben – sorolja dr. Pásztor Zsuzsanna a módszer hatásait, aki azóta használja azt, hogy kikerült a Zeneakadémiáról.
-Én voltam a legnyavalyásabb azok között, akiket Kodály tanár úr megmentett a bajtól, és engem ez a legendás orvos, dr. Kovács Géza hozott rendbe az ő módszerével. A saját bőrömön tapasztalhattam meg tehát, hogy mennyire jó, mennyire eredményes, és úgy döntöttem, hogy én ezt csinálni akarom. Ott maradtam ebben a műhelyben és 40 éven keresztül Kovács tanár úr munkatársa voltam.
De hogy mégis miből áll a módszer? Sok-sok játékos, mozgásos feladatból, labdával, léggömbbel, ugrókötéllel, bordásfallal vagy ezek nélkül. A rendhagyó előadáson a módszer elméletbeli bemutatását rendszeres időközönként váltotta a gyakorlat, ahol a pedagógusok léggömböket öleltek, fújtak, pattogtattak, dobáltak, fejeltek, és közben az instrukcióknak megfelelően, hol kecskékké, hol szárnyas angyalokká vagy ugráló verebekké váltak.
A módszer természetesen nemcsak a zenészpalánták sajátja, eredményesen használhatják azt általános nevelési vagy épp fejlesztő foglalkozásokon is.
-Nagyon sok területről kapok szívmelengető visszajelzéseket – meséli dr. Pásztor Zsuzsa. – Óvodásoknak segített a módszer a rajzolás elsajátításában, abban, hogy helyesen fogják a ceruzát. Kórházban a súlyos szívműtét után lábadozó gyerekeknél a léggömbös játék hatására megjavult a vér oxigéntelítettsége, normalizálódott a vérnyomás és a pulzusszám. A sérült fiatalokkal dolgozó fejlesztőpedagógusok arról tájékoztatnak rendre, hogy a sok sérelmet elszenvedő tanulók érzelmileg felszabadulnak és önbizalmuk nő a módszer alkalmazása óta.
Petrus-Bölöni Júlia igazgatóhelyettes elárulja, hogy Szabóné Bán Ildikó intézményvezetőnek és több tanárnak is van a módszerből szakvizsgája, és mivel amúgy is szemléletváltást terveztek a zeneiskolában, bevezetik a klasszikus zenei nevelésben és tanításban ősztől ezt a játékos, mozgásos módszert felmenő rendszerben. Az igazgatóhelyettes szerint nagy előnye a technikának, hogy segít legyőzni a fáradtságot, a lámpalázat, a szorongást.
-A játék örömét adja a kisdiákoknak, úgy, hogy közben nem is tudnak róla, milyen komoly és hasznos hatással van ez rájuk számos téren. Hiszen növeli a figyelmüket, fejleszti a koncentrációjukat, egy igazi aktív pihenést biztosít a számukra, ami nagyon fontos a személyiségfejlődésben is – összegzi a módszer lényegét Petrus-Bölöni Júlia.