Dr. Nemes Erzsébet a klub szervezésében vágott neki a 12 napos, az Al-Dunától a Duna-deltáig elnevezésű túrának – természetesen fényképezőgéppel, hiszen az utazás mellett a fotózás a szenvedélye, aminek a Duna–Art Fotóklub keretei között hódol.

Aki emlékképnél igényesebb felvételeket akar készíteni, nem is találna ideálisabb utazásszervezőt a Teleki-klubnál, hiszen nekik a célkitűzéseik között szerepel a „vadászat fényképezőgéppel”, ami nem csak az adott terület állatvilágára vonatkozik ebben az esetben, hanem minden látványra, ami megörökítésre érdemes. 

Látvány pedig volt bőven – ahogy erről Nemes Erzsébet fotográfiái tanúskodnak a művelődési központ folyosói galériájában, ahol a Duna–Art tagjai hónapról hónapra megmutathatják legújabb munkáikat. A Dunánál hálásabb fotótémát nehéz találni, különösen azon a vidéken, amerre most Nemes Erzsébet járt. A folyam számtalan különböző arcát tudja mutatni napszaktól és évszaktól függően. Egészen más a látvány kora hajnalban, a reggeli derengésben vagy alkonyatkor – a fotókon szinte mindegyikből kapunk ízelítőt. De maga a víz is elképzelhetetlenül változatos színekben tud pompázni, az a Duna, ami csak a dalban kék, valójában többnyire szürke víztömegnek látjuk, de Nemes Erzsébet képei ezeket a közhelyeket is felülírják, a látvány különösen a deltában megkapó, ahol a folyam és a tenger találkozik, ahol a Duna egyesül Fekete-tenger végtelenségével. 

Az út egyik leglátványosabb szakasza természetesen a Vaskapu volt, ami valójában nem is egyetlen szoros, hanem több szakaszból álló, 134 kilométer hosszú rendszer, amely azon túl, hogy rendkívül vadregényes, fontos vízi út, hiszen az Al-Duna Széchenyi kezdeményezte, de csak 1896-ban befejezett rendezése óta összeköttetést teremt – a Rajna–Majna–Duna-csatorna révén – az Északi- és a Fekete-tenger között.

Nemes Erzsébet kamerája természetesen nem ragadt le a folyó látványánál, észrevette és szép képek sorával örökítette meg a parti látnivalókat, romokat, várakat, településeket, világítótornyokat.