A kereszt felállítását csak nehezen sikerült véghez vinni, ráadásul az M6-os építésekor veszélybe is került, többedmagammal jártunk utána, hogy ne kelljen áthelyezni ezt az emlékművet. Az a négy-öt család, amely annak idején a keresztnél emlékezett, ma, 25 év után is itt van, sőt, néha újabbak is csatlakoznak hozzánk. Fontos, hogy megemlékezzünk azokról az emberekről, akiket a sors ilyen helyzetbe sodort, és mennyi szörnyűséget kellett kiállniuk, pedig még csak katonák sem voltak, sem hadifoglyok – mondta tudósítónknak az egyik megemlékező, Kovács Vince.

Antunovits Antal képviselő szintén az emlékezés fontosságát hangsúlyozta.

– Azért is emlékezünk, hogy a gyalázat, ami 1945-ben történt az érdi és környékbeli emberekkel, soha többé ne történhessen meg, senkivel a világon. Tegnap az unokáim kérték, meséljek, mi történt annak idején azzal a több ezer emberrel, és nagy figyelemmel hallgattak. A mi családunk is érintett: a bátyám édesapját is elhurcolták, és soha többet nem tért vissza. Nagyon fontos, hogy ezeket a történeteket a leszármazottaink is ismerjék, és továbbvigyék őket. Remélhetőleg így tovább éltetik majd azt a megemlékezést, amit mi itt a keresztnél minden évben megtartunk, és soha nem felejtkeznek el a málenkij robotra hurcoltakról – mert ezek az emberek hősök voltak – hangsúlyozta Antunovits Antal.

Az ünnepségen imával, verssel, énekkel hajtottak fejet az elhurcoltak emléke előtt. Idén is felcsendült A foglyok imája című ének, álljon itt belőle egy részlet:

Ó, nézz le, édes Szűzanyánk, hű magyarjaidra,
Vigasztaló, derűs napfényt adjál fiaidra.
Kegyelmes jó Anyánk, tekints a foglyokra,
Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza.
Messze idegen országban szenvednek fiaink,
Benned bíznak, Szűz Mária, segítsd őket haza.
Irgalmas jó Anyánk, tekints a foglyokra,
Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza.