Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Parkvárosi Könyvtár, aminek lelkes munkatársa olyan nagyon szerette a meséket, és azon belül is a magyar népmeséket - annál jobban talán csak magukat a gyerekeket szerette - , hogy meghívta udvarába a mesék főhőseit, akik örömmel fogadták el az invitálást. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb mesehősök és kellékek gyűltek hát össze a birodalomban, de köztük is volt egy, ami olyan csodálatos volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem.