Néhányan gyanakodva nézték, amikor az ÉKFI (Érdi Közterület-fenntartó Intézmény) munkagépei kezelésbe vették a leendő klímapark területét. A tapasztalatok azt mutatják, ahol ilyen munkagépek nekilátnak „zöldterületet fejleszteni”, ott a nyomukban általában igencsak megcsappan a „zöld”. Ezúttal a munkát a Duna–Ipoly Nemzeti Park szakemberei irányították, kifejezetten az invazív fajok visszaszorítása és az illegális zöld- és egyéb hulladék felszámolása céljából. Ezzel párhuzamosan egy másik csapat is dolgozott a parkon, egészen más módszerekkel: a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) végzős tájrendező-kertépítő mérnök BSc-s hallgatói – tanáruk, Sallay Ágnes szakmai támogatásával.
„Azt kértük a hallgatóktól, hogy vizsgálják meg a terület lehetőségeit, értékeit, adottságait, és tegyenek javaslatokat, mit lehet vele kezdeni a klímatudatosság jegyében. Arra is megbízást kaptak, hogy segítsenek értékelni és rangsorolni azokat a funkciókat, amelyek eddig a lakosság javaslatai nyomán felvetődtek – vázolja az együttműködés kereteit Somkutiné Bitskey Katalin főépítészi munkatárs.
„A hallgatók kéthetes műhelygyakorlatuk során minden segítséget megkaptak az önkormányzattól, az ÉRDKÖVE civil egyesülettől, és együttműködhettek a Magyar Földrajzi Múzeum kutatóival, akik a helytörténeti kérdésekben segítették a munkájukat. Az is feladatuk volt, hogy készítsenek olyan funkciósémákat, amelyek megalapozhatják a további tervezést. Ősszel pedig végzős mesterszakos tájépítész hallgatókkal szeretnénk tovább mélyíteni a tervezés folyamatát.”
Az első fázisban közreműködő egyetemisták péntek reggelre kaptak meghívást a Polgárok Házába, hogy előadják, mire jutottak. A prezentációt bárki meghallgathatta élőben, vagy online közvetítésen keresztül, és kérdezhetett, hozzászólhatott.
Átlátások és kilátások
A klímapark ötletével az elsődleges cél – mint már néhány hónapja megírtuk – olyan összefüggő ökoszisztéma kialakítása volt, amely errefelé honos, szárazságot, viharokat és más szélsőséges időjárási eseményeket is jól tűrő növények megtelepedését segíti. Tavaly novemberben pedig kérdőíves felméréssel szólította meg a városvezetés – a közösségi oldalon illetve szórólapokon – a környék lakóit és az érdeklődőket, hogy mit szólnak a vázlatos felvetésekhez, és milyen új ötleteik vannak. Ezzel a munícióval láttak munkához a fiatalok. A terület összefüggéseit térképek, légifotók, leírások alapján tárták fel, felhasználva a helytörténeti múzeum anyagait. Elemezték a települési kapcsolatokat, a park megközelíthetőségét, védeni érdemes természeti és épített értékeit, környezetét. Figyelembe vették a kilátásokat, átlátásokat, a park múltbeli és jelenlegi használatának lenyomatait, és az ezekből eredő funkcionális, vizuális, esztétikai és ökológiai konfliktusokat. Ezek közt a legszembeötlőbb „vizuális konfliktust” az a csúf és megkerülhetetlen adótorony jelenti, amely egyelőre minden szögből jól látszik. Ügyes növénytelepítéssel sok év múlva már nem böki majd annyira a tekintetet, mint most, de alapvetően mást nem nagyon lehet vele tenni, mint hogy megszokjuk. Miután a növényzetet és a parkba beköltözött vaddisznócsaládot nem zavarta, vélhetően a parkba elvárt apróbb-nagyobb állatokat sem fogja.
A másik „konfliktus” a park elhanyagoltságából ered: csábító helyszín volt eddig az éjszakai hulladékszállítmányokkal lopakodó honfitársainknak. Ha megszépül a park, és használatba veszi a város, vélhetően megszűnnek ezek a lerakatok is.
A mérnökhallgatók csoportokban dolgoztak, ennek megfelelően mutatták be a városvezetőknek és az érdeklődőknek a feltárt tanulságokat és javaslatokat, figyelembe véve, hogy a park, fekvéséből adódóan egy formálódó zöldterületi hálózat egyik lépcsője, első ékköve lesz Parkvárosban. (Ezt később bővebben Csőzik László polgármester fejtette ki.)
A park fő értéke jelenleg a növényzete, állapították meg a hallgatók: egy részen az összefüggő erdős hangulat, a 12-15 m magas tatárjuharok, a két helyen fasort is alkotó csertölgyek és vadgesztenyék, a Parkvárosra oly jellemző feketefenyők, valamint a parkban foltokban felfedezhető löszpusztagyep – amely mára az ország legveszélyeztetettebb élőhelytípusa lett –, a meggyes cserjés és a salamonpecsét. Az épített értékekből egyedül egy öreg pince maradt meg.
Mitől klímapark?
A hallgatók kiemelték előadásukban, hogy az érdiek sokféle létesítményre vonatkozó valamennyi javaslata nem férne bele egy ekkora parkba, azonban így is lehet valamennyi korosztály számára vonzó funkciókat betervezni. A családok örülni fognak a természetes anyagokból készített játszótérnek, a pihenőpadoknak, az egyszerű, fáról lelógó hintáknak, az „érzékek kertjének”, amelybe színes-illatos növényeket lehet ültetni. A természetkedvelők szívesen elnézegetik majd a beporzóbarát rétet, amelyet évente kétszer kell kaszálni, és az esőkertet, amelybe olyan növényeket ültetnek, amelyek bírják a hirtelen felgyűlő időszakos vízborítást.
A sportolni vágyók számára is lesz „játszótér” (street gym), egyszerű és kevés törődést igénylő sporteszközökkel, valamint futókör, természetbarát burkolattal (pl. mulcs, felhasználva a takarítás után megmaradt nyesedéket). A gyerekek – akár óvodás és iskolai csoportok is – megfigyelhetik azokat a hétköznapi állatokat, amelyek a környezetünkben élnek, hiszen kihelyeznek olyan odúkat, „hoteleket”, amelyekben a rovarok, sünök szívesen megtelepednek. A kisállatok élőhelyeihez tanösvény is kapcsolódik majd, pallósorral, bemutatótáblákkal. A hallgatók mindehhez még azt a remek ötletet is hozzáfűzték, hogy a rovarházakat a környékbeli iskolákba járó gyerekek készítsék el, ugyanis jobban kötődnek majd a parkhoz, ha maguk is hozzátettek valamit. Az „erdei tanterem” jelleget erősítik többek között az áthajtogatható ismeretterjesztő táblajátékok is.
A park közösségi funkciói az egykori leventeház helyére összpontosulnak. A fiatal mérnökök ide sem szánnának zárt épületeket, az épített elemeknél is inkább a természetközeliség lenne hangsúlyos: felülre extenzív zöldtetőt vagy napelemet képzelnek, az oldalakat növényzet borítaná, melyet csapadékvíz-tárolóból öntöznének. Az egyes funkciókat ismeretterjesztő tábla mutatná be. A „szabadtéri tanterem” mellé is hasonló épített elemet lehetne elhelyezni, ahová esős időben be lehet húzódni. Itt időszakosan akár vásároknak, lakossági fórumoknak, kisebb rendezvényeknek is helyet lehet biztosítani.
A lakossági összefogást erősítené a hallgatóknak az az ötlete, hogy a közelben legyen közösségi komposztáló, ahová idehordhatják a környékbeliek a zöldhulladékot. A komposztálót együtt kezelnék, és a kitermelt földet el tudnák osztani.
És ha autómentes lenne?
Amint látható, a létesítmény alapvetően park lesz, ahol a pihenni vágyók jól érezhetik magukat. Maga a megvalósítás módja és „filozófiája” lesz az a spiritusz, amitől a klímabarát jelzőt kiérdemelheti majd. Egyes megoldások ugyanis felvetik, illetve végiggondolt választ is adnak a klímaváltozás jelentette kihívásokra. Ilyen lehet például az a tanösvény, melynek megállási pontjain olyan eszközöket lehet kihelyezni, amelyek az energiatakarékosságra, a klímabarát stratégiákra hívják fel a figyelmet. Egyik állomáson kézzel hajtható propeller mutatná be a szélenergiát, és a hozzá kötött izzósor annak megfelelően villanna fel, hogy mennyi energiát sikerült megtermelni a tekeréssel. Másutt „mezítlábas” terep demonstrálná a különböző borítások – aszfalt, beton, műfű, fű, mulcs – közötti hőérzetbeli különbséget. Ez rávilágít majd, hogy a nyári hőségben mennyire sokat számít városi környezetben a zöld környezet, a természetes fű.
A hallgatók előadásának egyetlen olyan eleme volt, amely komoly vitát váltott ki: a parkoló. Kérdésemre, vajon mennyiben alapvetés, hogy egy klímabarát városi létesítményhez „jár” parkoló, az alfa generáció tagjai értetlenül néztek rám. Láthatóan ez nem is merült föl bennük kérdésként. Ami érthető is, hiszen a feladatot jelesre oldották meg, és a környezettanulmány során meggyőződhettek róla, hogy Érd – úgymond – „autós város”. Itt ma már családi házat sem lehet garázs nélkül tervezni. Igen ám, de ha klímabarát parkról beszélünk, annak nem a süngarázs és a darázshotel lehet a legerősebb üzenete, hanem az autómentesség – főként egy „autós városban”.
A hallgatók és a hallgatóság is örömmel vetette bele magát a vitába, sőt, az eseményt a facebookon követő hallgatók közt is többen támogatták, hogy legalább próbáljuk meg az autómentességet. No de mi van az autó helyett? Sok domb és jelentős szintkülönbségek, poros-murvás utak, és a kerékpáros infrastruktúra teljes hiánya. Az első körülmény ugyan változtathatatlan, az utóbbi kettő azonban nem.
„Fontos lenne, hogy az úgynevezett zöld közlekedés fejlődjön, már csak a klímavédelem miatt is, viszont Érden a nem elektromos kerékpárokkal járó, kevésbé sportos közlekedők nem jutnak messzire. A nagy szintkülönbség fokozottan szükségessé teheti elektromos kerékpár- és rollermegosztó rendszer kiépítését, és töltőállomások kihelyezését a városban – vetette fel ismét dédelgetett álmát dr. Palkó Zsolt klímavédelmi és zöldváros-fejlesztési biztos, aki megvitatásra érdemesnek tartja, hogy a park bizony legyen eleve autómentes. „Ugyanakkor az is elfogadható, hogy sokan autóval érkeznének, amíg nincs elfogadható gyakorisággal közösségi közlekedés. Fontos lenne elindítani – már csak az új iskola miatt is – egy zöld midibusz-járatot.”
Tetlák Örs alpolgármester nélkülözhetetlen tartja a parkolót, pláne, ha a babakocsival érkező családokra is gondolunk. Ez pedig felveti azt a kérdést is, tette hozzá, hogy a sétautakon lehet-e majd babakocsit tolni, ha az mulccsal borított?
Süle Zsolt az Érd Körbe kerékpáros városi túrák hajdani szervezője arra figyelmeztetett, hogy az elektromos kerékpárral érkezők csak biztonságos helyen fogják letenni a bringáikat, a tárolók kialakításánál tehát erre is gondolni kell. „Lehet az a kiindulópont, hogy az jöjjön a klímaparkba, aki otthon tudja hagyni a kocsiját – tette le a voksát az autómentes park mellett. „Tegyünk már néha erőfeszítést, hogy a szokásos legkönnyebb út helyett a fenntarthatóbbat választjuk! Nem tudom, hogyan lehet az érdieket kirázni abból a rossz szokásukból, hogy ha kell, ha nem, autóba ülnek. Mindenesetre 20 év Érd Körbe kevés volt hozzá.”
„A klímaváltozás kényelmetlenségeket hoz – fűzte tovább e gondolatot Bitskey Katalin –, és ehhez alkalmazkodnunk kell, ami azzal jár, hogy kilépünk a komfortzónánkból. Amikor szembesülünk a kényelmi viselkedéseinkkel, az már eleve jó alkalom a paradigmaváltásra.”
A hallgatókat felvillanyozta a vita, egyikük ki is emelte, mennyire fontos ezekről a kérdésekről beszélgetni. „Minél többször, minél többféle kommunikációs csatornát érdemes használni, mert akkor valódi visszajelzések érkeznek, és azokra lehet reagálni – fogalmazta meg ajánlását az egyikük, Tarlós Tamás. „Ennek eredménye pedig az lehet, hogy sokkal elégedettebb közösség fogja igénybe venni a parkot.”
A többoldalú párbeszéd jelentőségét a polgármester, Csőzik László is kiemelte, hozzátéve, hogy ezekben az órákban a társadalmasításnak egy új eljárásrendje csiszolódott. Ami pedig az elképzelések megvalósíthatóságát illet, az EU-s államtitkárral folytatott tárgyalásai a napokban megerősítették, hogy többek között a helyreállítási alapokból (RRF) is elérhetőek lesznek az érdi típusú városok számára zöldterület-fejlesztésre fordítható források. „Talán ez lehet az első nyertes pályázatunk, ami a ti útmutatásaitok alapján valósulhat meg” – köszönte meg a fiatalok munkáját –, „és ez csak egy park. Mi pedig több parkot fogunk építeni. Parkvárosban 120 hektáros területet kap vissza a város a honvédségtől, illetve a Nemzeti Vagyonkezelőtől. A volt honvédségi bázis értékes zöldterület a klímabarát gondolkodás szempontjából, és ha hozzávesszük a LevenDuna útvonalat – amelynek része a Fundoklia-völgy északi része és a levendulás is –, valamint a nyolchektáros Szilvafást, illetve a világháborús temetőt, amelynek szintén parkfunkciót szánunk, látható, hogy a folytatásnak bőven vannak lehetőségei ezen a területen. Ez a klímabarát park lesz az első fecske. Már csak az európai uniós pályázati lehetőséget kell megtalálnunk a megvalósításához.”
