Épp 45 éve, október 12-én jelent meg a Tanácsok Közlönyében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 19-1978. sz. határozata kilenc nagyközség, köztük Érd várossá szervezéséről.

Ki is küldték legott főnökei a Pest Megyei Hírlap jótollú újságíróját, készítsen helyszíni riportot. Írásának a „Város erőltetett menetben” címet adta. A tájékozódást ott kezdte, ahol kell: a Diósdi úti Csöpi presszóban, ahol azonban csak kis fintorral kísért rossz kávéval töltekezhetett, helyi hírekkel nem. A tanácsház felé haladva azonban nagy nyüzsgésre lett figyelmes: legalább húszan szürkés-rózsaszín követ terítettek a kocsiút két oldalán, társadalmi munkában. Mint megtudta, „parkírozóhelyet” építettek.

„Nincs ebben semmi különös – hozta képbe az újságírót egy fiatalember -, mostanában sokszor látnak majd hasonló képet Érden, hiszen valamennyi üzem és intézmény szocialista brigádja vállalt társadalmi munkát a község, majd’ azt mondtam város szépítése érdekében.”

A cikk írója elmélázik azon, hogy a sárga tanácsház épület, a posta és a Pelikán áruház, bisztró és étterem (ma kínai áruház) környékét 100 évvel korábban még mocsaras erdő borította. (Ami azért valójában kicsit lejjebb lehetett.) „A tanácsház helyén állt a Pelikán vendégfogadó és postakocsi pihenőhely – írja -, amely a környező nádasban fészkelő pelikánmadarakról kapta a nevét.”

A már akkoriban is 50 ezres lakosságszámú nagyközség – közöttük 6 ezer albérlő – lázasan készült a városi létre. A Pest Megyei Hírlap akkori cikkeiből kiderül, milyen gondokkal küzdött a település, vezetői mit reméltek a városi rangra emeléstől, és az előkészítés fázisában milyen feladatokkal kívántak megbirkózni.

„A várossá válással feltétlenül javulni fog az államigazgatási, ezen belül az egyes területek szakmai irányítási munkája, hatékonyabbá válik majd a településfejlesztési tevékenységünk – nyilatkozta a lapnak a nagyközség tanácselnöke, dr. Benussi Silvio. – A jövőre elkészülő általános rendezési terv alapján a korábbinál határozottabb koncepció áll majd rendelkezésünkre, s így a munka is összehangoltabb lesz. A gyorsabb ütemű növekedés eredményeit az egész lakosság élvezi majd, hiszen új kórház, áruház, a sorompó helyén felüljáró, és még egy iskola épül majd. Az új városközponttal összehangoltan megoldjuk a helyi közlekedés jelenlegi gondjait. Belső járatot indítunk, – a település nyugati oldalán – a Szent István utcában, és – a keleti oldalon – a Kutyavári utcában, középen pedig a Bajcsy-Zsilinszky úton. Tehát egy középen kettészelt körútrendszert hozunk létre.”

Hozzátette, hogy „eddig még nem tapasztalt társadalmi összefogásnak lehetünk tanúi Érd egész területén. Már megkezdődött a település csinosítása: még ebben az évben 7 km járdát építünk, rendezzük az utcákat, parkosítunk, felújításokat végzünk a sporttelepen. S a nagyobb volumenűek: még az idén hét új lakást adunk át, négyet nagycsaládosoknak, a többit egy orvos, egy védőnő, és egy pedagógus kapja. Megoldjuk a felszíni vízelvezetést négy utcában, 2 millió forint értékben utat építünk. S a legfontosabb: előkészítjük az 510 otthont magába foglaló új lakótelep jövőre kezdődő építkezését.”

A tervek mellé a szép remények felhőjében az álmok is elfértek. A cikk írója ellátogatott a művelődési központba is, ahol végzős építőmérnökök diplomaterveit és makettjeit nézte meg. Volt közöttük százszemélyes óvoda, könyvtár, könyvesbolt, új művelődési kombinát, bevásárlóközpont, tanácsháza. A tanácselnök szerint „ezek az ultramodern tervekké összeálló vonalak határozzák majd meg a város későbbi arculatát”.

Nos, a Tárnoki úton akkoriban adták át az óvodát – ha nem is százszemélyes méretben -, kibővítették a Lenin útit (ma Felső utca), a 4. és az 5. és a 7. számú általános iskolát, elkezdték építeni Érd első, 80 személyes bölcsődéjét. Fölhúzták a centrumban a lakótelepet, építettek mellé iskolát, óvodát, orvosi rendelőt, üzleteket. Ha kórháza nem is, de – a bibliobusz (mobilkönyvtár) helyett – lett állandó könyvtári állománya a városnak a Csuka Zoltán költőről elnevezett könyvtárban.

Érd a megyei településfejlesztési tervben központi szerepet kapott. „Bármilyen területfejlesztésről legyen is szó, figyelembe veszik a készülő általános rendezési tervet (annak befejezéséig építési tilalmat rendeltek el), amely a jelenleg érvényben levő normatívák alapján, az elkövetkező évtizedekre kijelöli például a közösségi intézmények területeit.”

A készülő általános rendezési terv előkészítésekor megfogalmazódott Érd valamennyi ma is fennálló problémája: a város középpontjától távoli városközpont, az ad hoc felparcellázások következtében létrejött diszfunkcionális utcahálózat, amely mind a közlekedésfejlesztést, mind a víz- és szennyvízelvezetés megoldását megnehezíti, a két vasút és két főútvonallal megáldott/megvert városközpont, a sorompó nélküli összeköttetések hiánya, satöbbi.

„Sokszor emlegetik Érdet kertvárosként. Pedig valójában jelenleg nem kert-, hanem kerítésváros – vetette föl az egyik legfontosabb helyi urbanisztikai problémát Weress Kálmán, a megyei tervezővállalat mérnöke. – Hiányzik a nagyobb összefüggő parkterület, az épített és a természetes környezet összhangja. Kerítésekkel körülvett házakkal találkozunk csupán, s ilyen területen igen nehéz utakat, parkokat, sétányokat, tehát várost építeni.” S megoldásképpen azt javasolja: „merni kell nemet mondani egyéni vágyakra, az egész közösség érdekében (…) nagyobb zöldterületet kell kialakítanunk, ez egyrészt egészségügyi, másrészt városképi szempontból fontos.”

A település arculatának alakítása tehát „nem a meglevőnek a továbbfejlesztését, mint inkább az eddigitől eltérő, korszerű emberi környezet kialakítását” tűzi ki feladatul. „A fővárossal szoros, sokoldalú kapcsolatban álló Érden – bár kedvezőtlen adottságokat örökölt – megvan rá a lehetőség, hogy olyan környezetet teremtsenek, amely valóban otthonná, az emberek gondolkodásának formálójává válik.” – írta a Pest Megyei Hírlap 1979. márciusában.