A Ferencvárosban debütáltál, majd az NB I/B szereplő Pénzügyőrben játszottál, amely anyagilag összeomlott és nem tudta folytatni a bajnokságot. Miért az NB I-ből NB I/B-be kieső ÉRD lett a pályafutásod következő állomása?

Sokat számított, hogy mi régen együtt dolgoztunk Simics Judittal. Tudtam, milyen edzéseket tart, hogyan lehet vele együttműködni. Nyilván a saját érdekeimet is szem előtt kellett tartanom, de az összes megkeresés közül ez állt legközelebb a szívemhez.

A családod hogy élte meg a váltást? Támogattak?

Nővéremmel, Noémivel (lásd nyitóképünkön) nagyon sokat szoktam beszélgetni a kézilabdáról, de anyukámra is hallgattam, úgyhogy mindkettejük támogatása hatalmas segítség volt a döntésben.

Simics Juditon kívül voltak-e ismerős arcok számodra? Milyen volt a fogadtatás?

Igen, szinte mindenkit ismertem legalább a meccsekről, vagy a kézis világból. Volt, akit a nővérem által, mert az ő korosztályához tartozik. Az elejétől kezdve itt voltam minden edzésen, videós elemzésen, együtt készültünk a mérkőzésekre, függetlenül attól, hogy játszottam vagy sem. Amikor szükség volt rám, készen álltam és be tudtam segíteni a csapatnak. Szerintem jól sikerült a beilleszkedés.

Miként látod a saját helyzeted és a posztod a csapaton belül?

Szerintem két nagyon jó szélsőnk van. Az egyikük tapasztaltabb, a másikuk fiatalabb, mindkettejükben meg lehet bízni, szépen teljesítenek.

Az öltözőn belül hogyan éltétek meg a cseppet sem könnyű mérkőzéseket? Mivel próbáltátok egymást spanolni?

Nehéz volt a helyzet. Mivel végig a kiesés szélén álltunk, még a jó hangulat megtartása is komoly feladatnak bizonyult. Mindenki igyekezett tartani a lelket a másikban is. Próbáltuk maximálisan odatenni magunkat mind az edzéseken, mind a legnehezebb meccseken. Minden meccsre ugyanúgy készültünk és igyekeztünk száz százalékot nyújtani.

Mivel tudtál te hozzátenni a csapathoz?

A legnagyobb erőforrásom, amivel tudtam támogatni a csapatot, a pozitivitás. Illetve, mivel kevesebb meccset játszottam az idényben a többeiknél, kipihentebb voltam a társaimnál. Mikor pályára kerültem, próbáltam mindent beleadni, hogy a legjobb formámat nyújtsam.

Hol élsz jelenleg, esetleg Érdre költöztél-e az átigazolás után?

Maglódon lakom az édesanyámmal, mióta visszakerültem Székesfehérvárról. Nagyjából negyven perc alatt itt vagyok Érden, szóval a távolság nem jelent nagy problémát.

Hogy néz ki most egy napod?

Versenyidőszakban napi két edzésem van, majd hazamegyek és a kiskutyámmal játszom. Ő olyan, mintha a kislányom lenne. Miának hívják, shih tzu fajta. Valamint dolgozom is a sport mellett, van egy civil szakmám. Úgy gondoltam, nagyon sok pozitív impulzus ér a kézilabdában, de mellette szükségem van valamire, ami nem ehhez a sporthoz kapcsolódik. Eredetileg kozmetikusnak tanultam. Ez nagyon nehéz és megterhelő munka, a gyakorlatban éreztem, hogy a kézilabda mellett nem tudom csinálni, úgyhogy egy időre talonba tettem.

Milyen vízióid vannak a jövőddel kapcsolatban?

Továbbra is az NB I-ben képzelem el magam, de arra is készen állok, hogy a következő szezonban az NB I/B-ben küzdjünk a győzelmekért és akár a visszajutásért. Minden nehézség ellenére rám maximálisan lehet számítani. Utána pedig mindenképpen szeretném magam kipróbálni egy külföldi csapatban. Noémi révén láttam, milyen jó a közösségi élet a skandináv államokban. Montenegró csapatát is szeretném jobban megismerni, hatalmas élmény volt, amikor először kint voltam náluk.