A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartjuk, azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. Érden az ófalusi emlékműnél tisztelgett a város május 28-án délelőtt.

Csőzik László ünnepi beszédében felidézte az emléknap eredetét. Mint mondta, a hősökről való megemlékezés hagyománya még az első világháborúból ered. 1917-ben megszületett a törvény, melyben rögzítették: az ország minden városa, községe emlékművön örökítse meg elesettei nevét.

Érden az elsők között állítottak szoborcsoportot, közadakozásból. Az ófalusi Hősök tere így 5 évvel előzte meg a budapesti Hősök terét az emlékműavatásban.

A ófalusi emlékműre sajnos nagyon sok név felkerült: az első világháborúban 127 érdi vesztette életét, a második világháborúban pedig 257-en estek el a harcmezőkön.

„A nevek, az adatok, a dátumok jelképesek is. A harang mindenkiért szól. Az elesettekért, a családtagjaikért, a polgári áldozatokért, az elhurcoltakért, a megkínzottakért, a meggyalázottakért, a  haláltáborokban és a munkatáborokban elpusztítottakért. És az egész magyar hazáért, amelynek lányai és fiai mindezt meg kellett, hogy éljék” – hangsúlyozta a városvezető.

Csőzik László több nevet is felidézett a hősök emlékművéről – mert, mint mondta, sorsukban rengeteg magyar katona sorsa tükröződik.  „Ők és szeretteik e földön már soha nem lelhettek békét. Arcuk, jellemük ma már feledésbe merült. De nevüket megőrzi az utókor.”

„Nevek, számok, helyszínek. Mögöttük hús és vér, érző, gondolkodó emberek voltak. Akik ebben a hazában képzelték el a jövőjüket. Rájuk és még sok-sok száz magyar honfitársunkra és egykori érdi szomszédunkra emlékezünk ma, a Hősök Napján.”

„Adózzunk mély tisztelettel az érdi hősök, katonák és civilek emlékének! Hiszen ők a mi családunk. A mi barátaink. A mi szomszédaink. Érdiek, magyarok voltak, mint mi magunk. Itt nőttek fel, itt alapítottak családot, innen mentek utolsó útjukra. Csak a kegyetlen idő választ el bennünket. Máskülönben olyanok, mint mi vagyunk.”

„Ők azok, akik miatt pontosan tudjuk: a háborús retorikának, a gyűlöletkeltésnek, a hazugságoknak hatalmas ára van. És ezt az árat valahogy soha nem a háborús uszítók, hanem mi fizetjük meg, a saját vérünkkel. A hajdan élt és a mai nemzedékeknek tartozunk azzal, hogy kimondjuk – különösen a szomorú jelen tükrében -, hogy elég volt a háborúkból! Szabad, független és biztonságos Magyarországot akarunk, ahol nemcsak nekünk, hanem a gyerekeinknek is van jövője, biztonsága.”

„Hajtsunk fejet a hőseink előtt, és teremtsünk olyan világot, amilyenről ők álmodtak! Tegyünk ma itt hitet, néma főhajtással időzve emlékük előtt, a békére gondolva és a békéért imádkozva, fohászkodva” – zárta szavait a polgármester.

A megemlékezésen közreműködött a Lendvai Károly Férfikórus, valamint a Lukin Fúvószenekar, és a  vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület. Az ünnepség koszorúzással zárult.