Bogárkövet Óvoda rangot kap a napokban a Meseház ovi, a korábban már elnyert Zöld Óvoda rang mellé. Az új címet a Csodabogarak Alapítvány adományozza.

Pest megyében ez lesz az első Bogárkövet Óvoda. Országszerte is csupán tíz ilyen ovi van, de az alapítvány tervei szerint év végére duplájára emelkedik a számuk.

Sasvári Zoltán, a Csodabogarak Alapítvány kuratórium elnöke az ÉrdMostnak elmondta: alapítványuk célja, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék a rovarokat. Bogárkövet ovivá pedig az az intézmény válhat, amely több kritériumnak is eleget tesz. Legfontosabb, hogy legyenek nyitottak az intézmény pedagógusai, és olyan gyermekeket neveljenek, akik megértik, hogy a rovarok mennyire fontosak az ökoszisztéma működése szempontjából. „Ha nincsenek rovarok, akkor sajnos mi sem vagyunk” – jegyezte meg Sasvári Zoltán.

Feltétel az is, hogy az adott intézmény udvarán legyenek olyan helyek, amelyeket a rovarok kedvelnek: darázsgarázs, bogárhotel, futrinkavár… A Meseház oviban ez is adott: négy rovarhotelt telepítettek, és készül egy sziklakert is a rovaroknak. Ráadásul minden csoportnak saját kiskertje van, virágokkal, gyümölcsökkel – nemcsak a gyerekek, hanem a bogárkák kedvére is.

A Csodabogarak Alapítvány, illetve Sasvári Zoltán ezt jól tudja, hiszen ismeri a Meseház ovit: évek óta tartanak rovarbemutatókat az ide járó gyerekeknek. Ilyenkor a kicsik megsimogathatják, kézbe foghatják a különféle rovarokat.

Hogy miért is tartják fontosnak ezt a „bogárbarátságot” az óvoda dolgozói, arról Neumayer Györgyné Ildikó tagóvoda-vezetőt kérdeztük. „A zöld óvodás gondolkodáshoz az állat- bogárvédelem szervesen hozzátartozik. Ha hagyom, hogy a kis óvodás a bodobácsot bántsa az udvaron, akkor hogy tanítom én zöld gondolkodásra? – jegyezte meg Ildikó.

„Sasvári Zoltán, vagy ahogy mi hívjuk, a bogaras bácsi, élő rovarokat hoz a gyerekeknek, akik megsimogatják, érdeklődve nézik őket, és ezek az élmények a játékaikban, rajzaikban is megjelennek. Nyomot hagyunk a gyerekekben ezzel a kis plusszal, amit hozzáteszünk a zöld gondolkodáshoz. És még egy fontos dolog: a mi óvodánkban nagyon ritka az agresszió a gyerekek között. Biztos vagyok benne, hogy az állatokkal való közelség és a zöld gondolkodásmód másképp formálja a gyerekek gondolatait.”

Hogy ez mennyire így van, arról mi magunk is meggyőződhettünk, amikor elbeszélgettünk pár nagycsoportos kislánnyal és kisfiúval. Kende elújságolta, hogy a nagyszülei házassági évfordulóján tizenhat szarvasbogarat talált, és nagyon szerette őket, „mert védekezőek és semmitől se félnek”. Emma arról mesélt, hogy az ő házukban már volt bodobács, és bizony hangyából és pókból is elég sok akad. „A póktól félek” – árulta el -, „de nagyon hasznos rovar, mert elkapja a legyeket és a szúnyogokat.”

Adél még a bogaras bácsiról is mesélt, meg arról, hogy szöcskéket lehetett simogatni. Emma erre elbüszkélkedett vele, hogy  a házukhoz közeli réten ő már fogott szöcskét. „És azért szeretem a legjobban a katicákat, mert az a jelem” – tette hozzá a kislány

Ágoston azt is tudta, hogy mi a különbség a rovar és a bogár között: „a rovar az, ami pici és szárnya van, a bogár meg az, aminek nincs szárnya és pici”. Egy iskolás valószínűleg úgy fogalmazna, hogy a bogarak elülső pár szárnya megvastagodott és megkeményedett szárnyfedőt (kitinpáncél) alkot, de egy kis óvodástól már a fenti magyarázat is nagyon nagy szó.

Az ovisoktól záporoztak az állatos történetek. Szemmel láthatóan nem csak a rovarokat ismerik és kedvelik. Márpedig az állatok szeretete a zöld gondolkodás előszobája. Régi igazság, hogy amit ismerünk, attól nem félünk – ezek között az óvodások között minden bizonnyal jóval kevesebb azoknak a gyerekeknek a száma, akik félnek a rovaroktól, kígyóktól, békáktól. A zöld óvodás programokból így többféleképp is profitálnak a gyerekek.