Az emberek többsége általában karácsony táján adományoz, esetleg még január elején, februárra aztán hirtelen visszaesik az adakozókedv. Pedig a nehezebb helyzetben élők nemcsak karácsonykor örülnek a tartós élelmiszernek, a meleg takarónak, a társasjátéknak – hogy csak pár példát mondjunk.

Nem érdemes tehát várni a következő karácsonyig – ugyanolyan örömet szerezhetünk a már nem használt, jó állapotú pulóverünkkel valaki másnak idén februárban is.

– A ruhaneműre mindig szükség van, persze csak a használható darabokra. Kisebb javításokat – egy-egy gomb felvarrását, kisebb szakadás eltüntetését – az adott darab új gazdája is el tud végezni, de a molyrágta pulóverek, erősen szennyezett nadrágok a szemetesbe valók, nem az adományos zsákba – hangsúlyozta lapunknak Gecse-Simon Orsolya, a Szociális Gondozó Központ intézményvezető-helyettese.

– Emma utca 8. szám alatti adományraktárunkban ruhát, játékot, bútorokat, tartós élelmiszert fogadunk, illetve tárolunk. Innen jut el az adomány az intézményhálózatunk ügyfeleihez – főképp a hajléktalanellátáshoz, illetve a családok átmeneti otthonába –, de a raktárba személyesen ellátogatók is válogathatnak belőle – tette hozzá a szakmai vezető.

Hétfőtől csütörtökig 12-től 14 óráig, pénteken 12-től 13 óráig fogadnak és adnak ki ruhaneműt. Egy nap egy zacskó ruhát vihet el mindenki – a zacskóról az ügyfélnek kell gondoskodnia –, de akár már másnap jöhet az újabb adagért. A raktárban méret és nem szerint sorakoznak a ruhák. Az ügyfelek elmondják, mire és milyen méretben van szükségük, az intézmény munkatársa pedig előhoz egy halom ruhát, és ki-ki ízlése szerint válogathat.

– Sajnos, a karácsonyi adományozási hullámban beérkezett ruhák több mint a fele hulladék, de a később kapottak közt már jóval több a használható termék. Amiből kevés van, az a zokni, sapka, a kesztyű és a sál – ezekből soha nincs elég, pedig a végtagok védelme télen nagyon fontos. És lehet, hogy most kicsit enyhült az idő, de egészen március végéig még lehet olyan hideg, amikor megfelelő védelem híján fagyásveszély fenyegeti az ellátottjainkat. Több utcán élő hajléktalant ellát az utcai gondozó szolgálatunk, leginkább ott van szükség ezekre a ruhaneműkre. Vannak ügyfeleink, akik olyan épületben élnek, ami nem alkalmas a lakhatásra. Az adatok azt mutatják, többen hűlnek ki vagy szenvednek fagyási sérülést otthonaikban, mint az utcán, nekik is hatalmas segítség a sál, a kesztyű. Ezért örülünk annyira a takaróknak is – tette hozzá Gecse-Simon Orsolya.

A raktárba, raktárból rendszeresen hozzák-viszik a ruhákat, sokan tudnak erről a lehetőségről, főleg az ügyfelek körében – de adományozó is egyre több van. Bútor, lakásfelszerelés is akad – előbbivel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az odaszállítás előtt mindenképp előzetesen egyeztetni kell a központ munkatársaival. Jó tudni azt is: használhatatlan, funkciójában sérült bútort nem áll módjukban átvenni, és az esetleges szállítást sem tudják minden esetben megoldani (főleg nem egyik napról a másikra) – tartsuk észben, hogy ez nem a lomtalanítás egyik formája; akihez kerül, ugyanúgy használni szeretné az adott bútort, mint ahogy azt mi tettük, míg feleslegesé nem vált. Fontos, hogy használt elektromos eszközöket nem tudnak befogadni a központ munkatársai (régi vasalót, mikrosütőt tehát akkor se vigyünk, ha azok még működnek, csak ha annak eredete blokk, jótállási jegy segítségével visszakövethető). Játékot csak úgy adjunk le, ha az sértetlen, vagy ha sérült is, de javítható, illetve a hiányzó darabok pótolhatók (például elveszett a dobókocka, vagy elszakadt a fedél). Hiányos puzzle, lábatlan baba, nem működő elemes autó nem ajándék egyetlen kisgyerek számára sem.

Tartós élelmiszert (amennyiben még fogyasztható) szintén nagy örömmel fogadnak, a tisztálkodó szerek kérdése azonban elég kényes – már használt darabokat ugyanis nem vehetnek át. Mint Orsolya mondta, találkoztak már félig kinyomott tubus fogkrémmel, félig elfogyott arckrémmel, romlott szagú, lejárt érvényességű mosószerrel – ezeket nem tudják átvenni.

Vannak olyan adományok is, amelyekkel nagyobb örömet szerezhetünk, mint gondolnák: az idősek otthonában élőket például boldoggá tehetjük a már nem használt elemes kisrádiónkkal, kötőtűvel és fonallal, egyéb kézimunkakellékekkel, vagy akár a már átlapozott folyóiratainkkal is, amit egyébként a szelektív hulladékgyűjtőbe tennénk.

– Adományokkal lehet támogatni egy-egy tagintézményünket, célzott formában, de ha a központunkba hozzák el az adományt, akkor mi gondoskodunk róla, hogy ahhoz a tagintézményhez kerüljön, ahol a leginkább szükség van rá – zárta szavait Orsolya.

Ádám Katalin