A belső égésű, hibrid, illetve elektromos motorok és hajtásláncok fejlesztésével foglalkozó cég vezetőjét idei terveikről, az autók jövőjéről faggattuk, valamint arról, miért fontos a kultúra támogatása, de szóba kerültek a magyar borok, sőt a csirkepaprikás is, szigorúan tejföllel.

Milyen beruházásokat tervez az AVL 2023-ban?

Lassan befejezéséhez közeledik az új épületünk építése. Ha elkészül, ez lesz a második irodaépületünk itt Érden, a kettő össze lesz kötve, így összesen 750 embernek biztosít majd kényelmes munkalehetőséget.
2023 végére várhatóan elkészül a járműcsarnok. Az összes magyarországi telephelyünk környezetvédelmi szempontok figyelembevételével épült, ez nálunk stratégiai jelentőségű, a részletekbe most nem mennék bele, de ezzel a fejlesztéssel is jól haladunk.
Hogy viszonyul egymáshoz a négy telephely? Továbbra is Érd a központ?

Továbbra is Érd a cég magyarországi központja, itt fejlesztői munkánk minden fontos eleme jelen van. A másik két helyen specifikus folyamatok zajlanak. Az AVL zalaegerszegi telephelyén nemrég készült el a mérnöki központ, amely az AVL ZalaZONE teszpályával együtt komplex szolgáltatásokat kínál az ügyfeleknek. Ehhez kapcsolódóan működik az AVL smart city projektje, amely lehetőséget ad speciális városi környezetben tesztelni például önvezető autókat. Kecskeméten pedig a Bay Zoltán Közhasznú Nonprofit Kft-vel közösen dolgozunk a hidrogénhajtás fejlesztésén és tesztelésén.

Mi a cég legfontosabb feladata?

Az idei év legfontosabb feladata az AVL Hungary számára az, hogy kitűnő mérnökökkel töltsük meg az új irodáinkat. Jelenleg 560-an dolgozunk a cégnél, ebből körülbelül 350-en Érden. Számos nyitott pozíciónk van és nagyon örülünk annak, hogy egyre többen találnak meg minket Érdről és a környező településekről.

Ön szerint az elektromos autó a jövő?

Provokatív kérdésre nem szívesen válaszolnék (nevet). De komolyra fordítva a szót: ha a kérdés ennyire konkrét, akkor a válasz is az: szerintem nem. Az elektromosság, az elektromos autó csak a megoldás egyik eleme lesz. Először is meg kell szabadulnunk attól a sztereotípiától, hogy amikor járműhajtásról beszélünk, csak egyféle megoldás lehetséges. Régebben, ha autóról beszéltünk, csak a belsőégésű, benzin- vagy gázolaj üzemű motorok jöhettek szóba, pedig az autózás hőskorában, a 20. század elején még voltak elektromos hajtású autók, de ez a technológia elsüllyedt. Le kell szoknunk a kizárólagos megoldásokról. A nagyvárosokban vagy az agglomerációban, kisebb járművekkel közlekedők számára biztosan jó megoldás lesz a tisztán elektromos hajtás. Fölöslegessé válhatnak a töltőállomások, hazamész és a saját konnektorodból, kényelmesen, mondjuk éjszaka feltöltöd az autódat a másnapi útra. Ráadásul ezzel jelentősen csökkenthetjük a károsanyag-kibocsátást. De csak ott, ahol a járműveket használjuk. Mert ahol az akkumulátort előállítják, ott igenis megterheljük a környezetet.
Az olyanok számára, mint én, aki hetente legalább egyszer több mint 300 kilométert autózik a munkahely és az otthon között, az elektromos autó stresszesebb megoldás. De én különleges vagyok ebből a szempontból: az autóiparban dolgozom és szeretek bivalyerős autókat vezetni. Elektromos autóban is próbáltam már számos hasonlót, de most már van hibrid autónk, és én személy szerint jobban szeretem a hangját, az erejét, az egész vezetési élményt. Ezzel egyébként nem vagyok egyedül, egy csomó ember hozzám hasonlóan imádja a jó kocsikat.

Kivéve engem, én inkább a kerékpárt preferálom.

Jó, hogy említi, a kerékpár is része a megoldásnak. Ha egészen rövid távokban gondolkodunk, például csak elugrunk a sarki boltba egy kiló kenyérért, nincs jobb megoldás, mint a bringa. A legrövidebb távolságokra én sem használok autót, még akkor sem, ha esik. De most arról beszélek, hogy ha valaki évekig sokszáz kilométert ment a benzines vagy dízelautójával, és megszokta annak erejét és kényelmét, nem lenne elégedett egy tisztán elektromos autóval, mert az infrastruktúra hiányosságai miatt nem tudná ugyanazt a távot ugyanannyi idő alatt megtenni vele. És itt van egy új generáció, a fiamék generációja, amelyik már nem kizárólag autókban gondolkodik, hanem különböző új mobilitási stratégiákban, amely több elemből áll. Egyik eleme például a biztonság és környezetvédelem. Az új hidrogént égető motorokból kiáramló égéstermék például ma már tisztább, mint a városi környezetben belélegzett levegő. Vagy vegyük a dízelt. Mi a baj a dízellel? Az, hogy a dízelautók rengeteg nitrogénoxidot bocsátanak ki, ami mérgező. Vagyis a dízel mérgező, mert sok benne a nitrogénoxid. De ez csak legenda, mert a dízelben önmagában nincs nitrogénoxid, az a beszívott és elégetett levegőből keletkezik. Ma már létezik az a technológia, ami kivonja a dízelmotorokból kiáramló nitrogént. Az elektromos autók akkumulátorainak gyártásához úgynevezett ritka földfémekre van szükség, amelyeket a világ számos pontján bányásznak, megterhelve ezzel az ottani környezetet. Az akkumulátorgyártáshoz rengeteg energiára van szükség, az elhasznált elemeket pedig tárolni kell, ami szintén „veszélyes üzem”. Ezek újabb és újabb problémákat generálnak, amik arra ösztönöznek minket, mérnököket, hogy minél mélyebbre ássunk, amikor mobilitási stratégiákon dolgozunk. Mire van szükségük a felhasználóknak a hétköznapokban? Hogyan tudjuk kielégíteni a különböző igényeiket, közben minél kevesebb kárt okozni a környezetben?

Mondhatjuk, hogy az AVL környezetbarát vállalat?

Feltétlenül. A legfőbb vállalásunk olyan hajtástechnikák kidolgozása, amelyek a lehető legnagyobb mértékben csökkentik a károsanyagok kibocsájtását. Mérnökeink ezért dolgoznak a legkülönfélébb környezetkímélő megoldásokon. Ezek közé tartoznak az önvezető autókhoz kapcsolódó fejlesztések, az elektromos hajtáshoz kapcsolódó energiatakarékos megoldások, mint például a napenergia felhasználása. De azt tudomásul kell venni, hogy kibocsátás mindig lesz, függetlenül a felhasznált energiától. Szóval az AVL egyik fontos küldetése a környezetbarát technológiák fejlesztése. Emellett a saját működésünket is igyekszünk környezetbaráttá tenni: példa erre az itt, Érden épülő irodaépületünk. Nem használunk sem gázt, sem egyéb fosszilis fűtőanyagot, vagyis hőszivattyús rendszerrel klimatizáljuk az épületeket, az ezekhez szükséges elektromos energia egy részét pedig egy napelem rendszerből nyerjük.

Az AVL az Érdi Jazz Fesztivál és a Galéria támogatásával kvázi mecénása lett az érdi kulturális életnek. Miért fontos ez a cég számára?

A cégnek felelőssége van abban, hogyan alakítja a környezetét, hogyan gondoskodik munkatársai jólétéről, vagy annak a városnak az élhetőbbé tételéről, ahol működik.  A kultúra támogatása egyike az AVL legfontosabb értékeinek. Ez nem arról szól, hogy adunk valamit és várunk valamit cserébe. Ez inkább arról szól, hogy nekünk, nekem fontos a jó közérzet, az, hogy a dolgozóink büszkék lehessenek arra, hogy ennél a cégnél dolgoznak. Érd befogadott minket, szeretnénk neki adni valamit, és közben a saját munkatársainknak is. És őszintén szólva én is sokkal jobban érzem magam, ha tudom, hogy amikor végzek a napi munkámmal, van odakint valami, ami érdekes, szép, amihez közöm van. Ez lehet röplabda, evezős lehetőség a Dunán, vagy éppen egy csodálatos fesztivál. Ha az emberek tudják, hogy vannak ilyen lehetőségeik, sokkal szívesebben jönnek dolgozni Érdre.

Jelenti ez azt is, hogy az AVL-nek vannak más tervei az érdi kulturális életben?

Igen. Hamarosan leülünk polgármester úrral beszélni ezekről az elképzelésekről.

Személyes dolgokról is beszélhetünk?

Erről talán a feleségemet kellene kérdezni inkább (nevet). De bátran kérdezzen!

Sikerült hozzászoknia a magyar konyhához?

Teljesen! Imádom.

Pedig azt mondják, az igazi „magyar” konyha nem túl egészséges.

Persze, ott van például a libamáj. Minden formában szeretem, ahogy a dunai és a balatoni halakat is. Főzőcskézek is, és a kedvencem, amit szívesen készítek otthon, az a csirkepaprikás.

Tejföllel?

Természetesen. Az nem hiányozhat. Az adja meg az egész szósz krémességét.

Kedvenc étterme?

Talán nem tűnik majd reklámnak, de Budapesten, a Kossuth Múzeumhajó étterme, a Vénhajó a kedvencem. Nincs mindig nyitva, de időnként lehet asztalt foglalni.

Mi a helyzet a magyar borokkal?

Általában szeretem a bort, de igyekszem módjával inni. És persze szeretem a magyar borokat is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy időbe telt, mire beletanultam a magyar borokba, mert azelőtt nem túl sokat tudtam róluk. Gyakran utazgatunk a feleségemmel az országban, és olyankor isszuk, amit kínálnak. Főleg a déli borokat szeretem, a villányiakat. Gerét például. De az egri borvidék is a kedvenceim között van. (Próbálja kimondani, és sikerül is neki: Szép-assony-volgyi). Ott a Juhász testvéreket, a Szent Andreát és és Thummerert kedvelem leginkább. Szóval inkább vörösboros vagyok.

Mi a legkedvesebb élménye Magyarországon?

A koncertek. Nagy zenerajongó vagyok, ha tehetem, eljárok az itteni koncertekre. Legutóbb a Papp László Arénában voltam decemberben a Nightwish koncerten, az elég zúzós volt. A feleségemmel járunk templomi hangversenyekre is, főleg Pesten, a Magyar Zene Házától pedig le vagyok nyűgözve, az tényleg csodálatos lett. Sajnos még nem jutottunk el ottani koncertre, de amint lehet, pótolni fogjuk.