Mindkét alkotó szinte a kezdetektől kötődik Poly-Art Alapítványhoz, s aktív tagjai a KÉK-nek is. Aki emlékszik még az indulás éveinek tárlataira, le tudja mérni, hogy mennyit változtak – mondjuk ki nyugodtan, mennyit fejlődtek – az alkotók. Alakult személetük, ami nyilván köszönhető a közösség hatásának is, s gyarapodott technikai tudásuk is, ami pedig a különböző képzéseknek, az autodidakta tanulásnak lehet az ezeredménye. Mindezt az évente rendezett, egyre több csoportos tárlaton is lemérhetjük persze, de így, egy-egy kollekcióra koncentrálva sokkal szembe tűnőbb ez a folyamat.

Vincze D. Juditot eddig főleg realisztikus ábrázolásáról ismertük, láttunk most is tájakat, madarakat tőle, de markánsan megjelentek újító – mármint önmagához képest – törekvései is, ahogy ezt Hangyássyné is megállapította. Impresszionista beütésű képein a játékos ecsetkezelés, derűs festőiség a napfénnyel átitatott színek, elvontabb formák – a figuralitás következetes, legfeljebb másképpen értelmezett megőrzése mellett – jelzik a stílusváltást.

Szedmák Ilona is új utakat keres, izgalmas felületű, nonfiguratív akril képei az érzelmek, a gondolatok vászonra vetítései. Vagy az élet valóságától való menekülése a víziók világába, elvont képzetek, remények, vágyak, félelmek megnyilvánulásai? – gondolkodott el a látványon a méltató.

De az anyag többségét még a festő ismert, megszokott szemet gyönyörködtető pasztell képek adják. A szeretett pilisi táj, az erdők a hegyek, a váltakozó évszakok és természetesen a szakrális témájú művek, amelyek szintén részei a válogatásnak, ahogy a teljesen más világot képviselő kerámiák is.

A kiállítás november 14-ig látogatható a Parkvárosi Közösségi Házban.