Elnevezése a görög pentekoszté, azaz “ötvenedik” szóból ered, ami arra utal, hogy a Szentlélek eljövetelét már az őskeresztények is a húsvét utáni 50. napon ünnepelték. Az ünnepkör lényege egy bibliai jelenet, amikor Jézus tanítványai, az apostolok különféle nyelven (lángnyelven) kezdtek prédikálni a jeruzsálemi népnek.

De mit is ünneplünk ilyenkor? Eredetileg a zsidóknál a betakarítás majd a Tóra-adás hálaadó ünnepe volt. A Biblia szerint Jézus halála után az apostolok is épp pünkösd miatt ültek össze, amikor óriási szél támadt, majd lángnyelvek képében leszállt hozzájuk a Szentlélek. A csoda után többféle nyelven is meg tudtak szólalni.

A prédikációikat így könnyen megértették Jeruzsálem lakói. Miután eltűntek a nyelvi korlátok, egy nap leforgása alatt több ezren tértek meg.

Ezért a keresztényeknél a pünkösd, amely két napig tart, a Szentlélek kiáradásának és az egyház születésnapjának is az ünnepe. Mindig a húsvéthoz igazodik mivel pont 50 nappal utána veszi kezdetét.

Azóta, hogy időszámításunk szerint 305 óta a kereszténység megünnepli a pünkösdöt rengeteg egyházi és népszokás kapcsolódott hozzá.

A középkorban például a lángok formájában leszálló Szentlelket volt, hogy szalmacsóvákkal idézték meg, a Bibliában leírt szélre pedig harsonaszóval emlékeztek meg.

Akadnak olyan régi templomok is, amelyeknél a mennyezeten hagytak egy nagy lyukat, hogy ezen keresztül rózsaszirmokat szórjanak a hívekre pünkösd idején. Előfordult az is, hogy a Szentlélek jelképét egy fehér galambot engedtek szabadjára az ünnep alkalmából.

Több évszázados hagyománynak számít a „pünkösdi királyválasztás” is, amelynek a keretében általában ügyességi próbák elé állítottak a helyieket. Ez lehetett akár lóverseny, bikahajsza vagy tuskócipelés is. A nyertes később hivatalos volt minden összejövetelre, parancsolhatott a legényeknek sőt volt, hogy a kocsmában a többiek kontójára ihatott.

Esetleg pár hétig, de legfeljebb egy évig élvezhette ki a győztes a királyi címet. Innen származik a közismert mondásunk: rövid mint a pünkösdi királyság.

A falvakban sokszor a párválasztás ideje is a pünkösd volt. A bálok ilyenkor egymást érték országszerte. Néhány régióban egészen sajátságos hagyományok alakultak ki. A sárközi Szeremlén például a legények pünkösd másnapján zöld ágakkal kidekorált csónakokon vitték magukkal a lányokat, akik az útra díszes evezőkkel készültek.

De bájos szokásaink sorát gyarapítja a pünkösdi ajándékozás is. Néhány faluban ugyanis ilyenkor a pásztoroknak kalácsot és bort adtak a helyiek.

Az egyház már a XVI. században is felfigyelt rá, hogy rengeteg pogány szokás éledt újra pünkösd idején, ezért a csetneki zsinat beszüntette az ünnep idejére a táncot, a játékokat és a pünkösdi királyválasztást is.

A hiedelmeket azonban nem tudták felszámolni. Emiatt sokáig megmaradt az a babona is, amely szerint a pünkösdi harmatnak varázsereje van. Turán például úgy tartották, hogy szembajra érdemes használni a bűverejű nedűt.