Tarnócziné Barabás Irén a Poly–Art alkotótáboraiban ismerkedett a kerámiával, így érthető, hogy az itt akkoriban – az alapító Tálai Katalinnak köszönhetően – nagy népszerűségnek örvendő raku technika fogta meg őt is, s ennek fogásait igyekezett elsajátítani: megtanulta az anyaghasználatot, az agyagot, a festékeket, mázakat és végül a plasztikai formát, a formázást. Az agyag iránti tisztelete révén megindítóan szép érzések kifejezésére lett képes – írja róla Angyal Mária művészettörténész
Az ősi japán technika, a raku, amelyet a XV. században a franciák fedeztek fel újra, és amellyel Tarnócziné Barabás Irén dolgozik, az anyag szakrális eredetét, archaikus megjelenését teszi lehetővé, egyfajta mázazási, égetési és redukciós eljárás segítségével, csodálatos tárgyakat hozva így létre. Dísztárgyai, nagyon szépen formázott és tüzes csillogásúra égetett vázái fantáziáról és a hagyományos formáktól eltérő igyekezetről beszélnek – állapítja meg a művészettörténész –, szépek és egyediek táljai, amelyek fali díszként és asztali kínálóként is, tehát díszítőművészeti és használati tárgyként is megállják helyüket. Attól szépek, ahogyan a felületet megdolgozza, belerajzol és a festékkel és égetési technikával alakítja azt. Megoldásai ettől érdekesek és izgalmasak.