A  bukovinai székelyek öt falut népesítettek be a XVIII. század végétől 1941-ig, amikor a magyar kormány a Jugoszláviától visszakerült területére telepítette őket. 1944 őszén a Bácskába érkeztek Tito partizánjai, és a székelyeknek ismét menekülniük kellett: 1945-ben 13000 bukovinai székelyt a Völgységben, Tolna és Baranya megyében helyeztek el, a kitelepített sváb családok házaiba. E megyékből 1958-tól 220 család költözött Érdre.

Ezeknek az eseményeknek  állít emléket a kopjafa – Kádár Ferenc alkotása – a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében, de a bukovinai székelyek nemcsak erre emlékeztek június 26-án: ez a nap egyben annak ünnepe is, hogy ötven esztendővel ezelőtt megalapította Bukovinai Székely Népdalkört  Kóka  Rozália – aki  Magyar Örökség díjas mesemondó, a Népművészet Mestere.

A kopjafa felállítását az Érdi Bukovinai Székely Egyesület alapító tagja, Domokos Gyula kezdeményezte. 

Elsőként Csőzik László polgármester köszöntötte az ünneplőket, hangsúlyozva a népdalkör fontosságát.

Kubassek János, a múzeum igazgatója a bukovinai székelyek Magyarországra telepítéséről, illetve Érdre kerüléséről, valamint a népdalkör fontosságáról beszélt:

A kopjafát Mojzer György plébános szentelte fel.