A Rácz család kálváriájáról még május elején írtunk: Joci, a vak masszőr, a felesége és négy kiskorú gyerekük kedvezményes albérlete megszűnt, június utolsó harmadáig új lakást kellett találniuk.

Jocinak van szakmája, munkája, felesége még otthon van a kicsivel. Rendezett életet élnek, egy olcsóbb albérletet ki tudtak volna gazdálkodni Érden, vagy az Érdet érő vasútvonalak mentén (ez azért fontos, mert Joci városunkban, illetve Diósdon dolgozik), ám a bérbeadók elzárkóztak, amint tudomást szereztek a négy gyerekről, illetve Joci roma származásáról.

Ebben a szorult helyzetben jelent meg cikkünk az ÉrdMoston, ami igen nagy elérést – közel 200 ezer megtekintés és 1500 megosztás – produkált, és mi Jocival együtt hittük, ez majd meghozza az áttörést. Hát nem. Ajánlat egy sem érkezett, ha pedig ő jelentkezett egy hirdetésre, csak negatív reakciókban volt része.

Pedig már keresgéltek jóval távolabb is – vállalva, hogy feladják Joci biztos állását. Szerencsére erre nem került sor: a huszonnegyedik órában, csodával határos módon sikerült albérletet találniuk.

Jocó ügyét felkarolta az Új Látásmód Egyesület – korábbi nevén BULÁKE.  Jocó tagja az egyesületnek, amely érdekképviseleti feladatokat is ellát. Az elnök, Nyikes Fatime maga is látássérült, Érden él, és Jocó érdekében felvette a kapcsolatot Csőzik László polgármesterrel. A városvezető mozgósított mindenkit, akit lehetett, és Csépán István képviselő segítségével sikerült egy olyan albérletet találni Százhalombattán, ahova július 1-jével beköltözhetett a hattagú család.

Egy hét volt csupán, amit meg kellett oldaniuk: egy rokonuknál laktak pár napig míg el nem foglalhatták új lakásukat.

És mert a csodák nem járnak egyedül, még egy nagyon kellemes meglepetés érte a családot: a Biztos Pont Támogatott Lakhatás (amely több védett házat is üzemeltet Érden, értelmi fogyatékosok, illetve pszichiátriai betegek számára, itt írtunk róluk) egy éven át havi 100 ezer forinttal támogatja Jociék albérleti költségeit.

Ez nagyon nagy könnyebbség a családnak, hiszen az édesanya addig nem tud elmenni dolgozni, amíg a legkisebb, kétéves kisfiút óvodába vagy bölcsődébe fel nem veszik.

Jociékat az ÉrdMost meglátogatta az új albérletben. Öröm volt látni, milyen boldogok, mosolygósak. Alig egy hét alatt elég jól berendezkedtek a két szobás, földszinti lakásban. Külön öröm, hogy a lakótelepi kis lakás nem az emeleten van, így Joci könnyebben tudja megközelíteni.

Persze, még nem szokta meg az új lakást, nem tud úgy tájékozódni, mint a régi helyen. A környéken is családtagjai kíséretében sétál, de hamarosan önállóan is közlekedik majd: vége a szabadságának, visszatér a munkába.

Érden, a Napraforgónál és Diósdon dolgozik, mindkét helyre könnyen eljut busszal, a megállóig csupán két-három percet kell gyalogolnia. Ez is nagy könnyebbség egy vak embernek.

Miközben beszélgetünk, kisétálunk a ház melletti parkba. Jocit az egyik fia segíti a tájékozódásban egy-egy mozdulattal, mondattal. A csendes, mosolygós hatodikos fiú máskor is szokta kalauzolni az édesapját, olyan magától értetődően és szeretettel, mint ahogy egy anyuka sétál a kétéves gyerekével.

Jó látni őket, a nyugalmukat, örömüket. Joci azt mondja, hogy a gyerekeket cseppet sem viselte meg a költözés és a bizonytalan helyzet: bíztak abban, hogy „Apa megoldja”.

Ez azonban nem ment volna Joci szívóssága és mások segítsége nélkül. Kérte, feltétlenül írjam meg: szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik legalább egy megosztással próbáltak segíteni nekik, és nagyon hálás azoknak, akik a jelenlegi albérletéhez segítették: Csőzik László polgármesternek, Csépán István képviselőnek, valamint a Biztos Pontnak az anyagi támogatásért, az Új Látásmódnak az érdekképviseletért, munkahelyének, a Napraforgónak a rugalmasságért, valamint Kutala Ferencnek, Dékány Gabriellának és Rónaszéki Zsuzsannának a sok segítségért.

A költözés, berendezkedés egy vak embernek bizony nem egyszerű, a hurcolkodásban, szerelésben is segítségre szorulnak, de pár nap alatt sikerült már elég jól berendezkedniük. Az egyik ágyra még várják az új matracot, az egy-két napon belül érkezik. Szükségük van egy új gardróbszekrényre is – a réginek költözés után tönkrement az ajtaja.

Lemérjük: egy százhúsz centi széles pont beférne. A fürdőszobába is szeretnének felszerelni pár polcot, illetve a fiúk szobájába, az ágyak fölé – ezek most a legfontosabbak. Ha valahol van felesleges darab, nagyon örülnének a felajánlásnak (Joci Facebook-oldalán keresztül fel lehet venni a kapcsolatot a családdal).

Nyaralás lesz? – kérdezem, de csak nevetnek. Az idei nyár a beilleszkedésről szól. Az anyuka próbál ingyenes táborozási lehetőséget találni a fiúknak, addig is ismerkednek Battával. Nagyon jó hely ez, mondják, sok a zöld, és bár nincs kert, a kis erkélyre ki tudják tenni a gyerekmedencét, és a park is tele fákkal, padokkal – ennél többet ők nem is kívánnak.