Amióta velünk van a koronavírus-járvány, valamiféle perverz késztetést érzek, hogy megfigyeljem, ki mennyire tartja be az intézkedéseket. Az utóbbi időben különös hangsúlyt fordítok a maszkviselési szokásokra.

A rövid összegzés: a többség rendeltetésszerűen hordja.

A hosszabb verzió már jóval összetettebb képet mutat, mert az elmúlt hét tapasztalásai is bőven tartogattak negatív élményeket.

Bár már november óta nemcsak a buszokon, hanem a megállókban is kötelező maszkot viselni, talán ez volt az, amit a legcsekélyebb mértékben tartottak be a városlakók. Bármennyire is tisztelem idősebb honfitársaimat, nehezen jutok dűlőre olyan esetekben, amikor én szólok rá a 70-es éveiben járó hölgyre, legyen szíves maszkot hordani. Ennek ellenére tinédzserek lazaságával száll fel előttem a buszra, és a sofőrrel együtt hiába hívjuk fel ketten is a figyelmét a maszk használatára, ő simán leül maszk nélkül az első ülésre. Pedig mi miatta (is) hordjuk.

Aztán sajnos van az az eset, amikor a maszkot az állán viselő ember a buszmegállóban dohányozva (évek óta tilos!) krahácsolja tele a környezetét ki tudja milyen bacilusokkal, a kapualjban egymással maszk nélkül órákat csevegő szomszédasszonyokról, a városközpontban egymás nyakán csüngő fiatalokról nem is beszélve. A könyökön hordott maszkról már említést sem teszek, ha jön a rövid ujjú pólós idő, biztos ők is megjelennek.

Pedig amíg nem jutunk oltáshoz, a koronavírus ellen az egyik legmegfelelőbb fegyver a maszk. Ezzel ugyanis egyrészt csökkentjük az esélyét annak, hogy mi elkapjuk a vírust, másrészt nem is terjesztjük azt – és semmi mást sem.

Hordani sem bonyolult. Csak el kell takarnunk a szánkat, és az ORRUNKAT is. Noha valóban könnyen lecsúszik – sokan még mindig elfelejtik az orrukat is eltakarni, így pedig olyan, mintha nem is lenne rajtuk.

Az imént említett negatív példák erős nyomot hagytak bennem, de általános tapasztalahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg azt mutatja, az emberek döntő többsége tudja, hogyan kell a maszkot hordani. Sőt, minden tiszteletem azoké, akik olyan helyen vagy tevékenység közben használják, ahol amúgy nem kötelező. Megemelem nem létező kalapom annak a két futónak – és minden hasonszőrűnek – akik még sportolás közben is hordtak maszkot. Bár a vállukat nem veregeti meg senki azzal, „ügyes vagy, hogy maszkot hordtál!”, még mindig jobb a dicséretet hiányolni, mint a büntetést kifizetni. Mert maszkot nem csak ott kell hordani, ahol kötelező, hanem ott is ajánlott, ahol úgy érezzük, jobban ki vagyunk téve a fertőzésnek.