Ugyan ki gondol az ősszel így július végén? Ha mi nem is, költözőmadaraink viselkedésén lemérhetjük a nyár múlását: a gyakran megüresedő, végül teljesen elhagyatottá váló fészek, a fiókák egyre nagyobb önállósága mind a szeptember közeledtét jelzi.
Az érdi kisgólyák nem ülnek már folyton a szülők védőszárnyai alatt: Bara, Benta, Sulák és Tepecs (vagy közülük valamelyik) gyakran a környékbeli háztetőkön mászkál.
Mészáros Ildikó Ófaluban él, és évek óta figyelemmel követi Kelep és Kamilla, az érdi gólyapár sorsát, figyeli a fiókák felcseperedését, és kérésünkre egy kedves történetben számolt be az idei fészekalj első szárnypróbálkozásairól:
„Múltkor teregetés közben sikerült őket lencsevégre kapnom a szomszédos háztetőn. Kíváncsian lesték fentről, mit csinálok. Mókás volt, ahogy fejüket ide-oda forgatva figyeltek. Mivel kellő magasságban biztonságban érezték magukat, zavartalanul pihenték ki az első repülőút fáradságát az utolsó pár méteres szakasz megtétele előtt.

A reggeli kávéval szoktam kimenni a ház elé, hogy szemrevételezzem a gólyákat. Ma már csak egy fióka árválkodott benne. Kimegyek akkor is, amikor nagy a kelepelés. Korábban kóbor gólyákat próbáltak távol tartani a szülők a hangoskodással. Ma már ebédre, vacsorára hívják a házon kívül tartózkodókat. Nem kell sokat várniuk, percek alatt megérkeznek az éhesek. A fészek közepén tálalt eleségből falánkan esznek. Gyakran lökdösődve, egymás csőréből próbálják kivenni a finom falatokat.
Úgy tűnik, egyedül még nem tudnak táplálékot szerezni. Most a repülés, a tájékozódás tanulása a fő feladatuk. Így szinte lehetetlen megmondani, mikor merre járnak. Az viszont biztos, bárhol felbukkannak a környéken, mindenütt örülnek nekik.”
Amikor már nem szorulnak rá a „hazai kosztra”, akkor már nem a fészekben, hanem a mezőn, patakparton kell keresni a gólyákat, hiszen ott könnyen találnak eleséget.
Ildikó úgy látja: csak reménykedni lehet abban, hogy a környék képes megfelelően eltartani a hattagú gólyacsaládot, mivel az emberi beavatkozás károsan érintette az M6-os menti szántóföldeket – a tartósan ott élő kócsagok, gémek is visszaszorultak. A Bara patak vízszintje pedig jelentősen lecsökkent, nem ritka, hogy átmenetileg teljesen kiszárad a hőségben.
Az ófalusi internetes csoportokban felmerült már a gólyaetetés-itatás gondolata – más vidékeken is volt már erre példa – de remélhetőleg így aratás után sokfelé talál még eleséget az érdi gólyafamília.