Lelkileg milyen terhet jelent a fiatalok számára ez a helyzet?

Az ember ősidők óta a kapcsolódásokban érzi jól magát. Annak idején, ha az ősember egyedül maradt, életveszélyes állapotba is kerülhetett. Persze ma már ez máshogy van, de a belső vészjelző rendszer auhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgatikusan bekapcsol most is, ha nem tudunk együtt lenni másokkal. Ezért ez a legveszélyesebb érzés a mostani időszakban, ezt kell kontrollálnunk, tudatosítanunk, hogy csökkentsük a feszültséget. A koronavírus miatt valódi közösségi élmények nélkül maradnak a fiatalok. Eddig attól féltettük őket, hogy szinte már csak a digitális világban vannak jelen, most meg mindenhol azt kommunikálják, hogy az az egyetlen biztonságos hely. Az online világ „jól” használatára viszont nem tanítottuk meg őket.

Lehetett hallani, hogy nagy most a fiatalok személyes felelőssége a vírus terjedésében. Szerencsés szerinted őket felelőssé tenni, hogy miattuk megbetegedhetnek a szüleik, nagyszüleik?

Nagyon veszélyesnek tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, amikor bizonyos embercsoportokat megjelölünk azzal, hogy ők felelősek bármiért. Ez olyan mértékű bűnbakképzés, hogy ha csak egyetlen gyermeknek tényleg meghalnak a nagyszülei a vírusfertőzés következtében, akkor azt nagyon nehezen tudja majd feldolgozni, ha egyáltalán fel tudja. Ezt a fajta terhet mindenképp le kell venni a gyerekek és a fiatalok válláról. Ők nem lehetnek felelősek semmiért sem, nemhogy egy vírus vagy betegség terjedéséért.

A legnagyobb lányom, aki még csak nyolc éves, az első hullám idején látszólag viszonylag jól viselte a karantént, de aztán nyáron kezdődtek a rémálmai…

Az ilyen helyzetekben körülbelül fél év után szoktak megjelenni az úgynevezett poszttraumás tünetek. A rémálom egy ezek közül, de még rengeteg más tünet is jelentkezhet a gyerekeknél, fiataloknál és a felnőtteknél is. Míg viszont a felnőttnek lehetősége van rá, hogy tudatosan nézzen rá arra a tünetre, amit produkál, a gyerek valószínűleg nem tudja feldolgozni segítség nélkül.

Érdemes ilyenkor szakemberhez fordulni?

Szerintem százszor inkább érdemes konzultálni gyermekpszichológussal, mint egyszer véletlenül nem segíteni, amikor szükség lett volna rá. A Gyermekjóléti Központ rendelkezik egy remek programmal, hogy oldja a gyerekekben és a fiatalokban azt a fajta feszültséget, ami az első hullám alatt, a karantén miatt terhelte őket.

A híradásoktól próbáljuk-e megóvni őket, főleg, amikor arról van szó, hogy hányan haltak bele napi szinten a vírusba?

A híradások sokszor rövidek és minden magyarázat nélkül sorolják azokat az elrettentő adatokat, amelyeket gyakran a felnőttek is nehezen dolgoznak fel, bennük is szorongást okoznak. A gyermekek számára mindez hatványozottan nehezebb: feldolgozhatatlan feszültséget, félelmet generálhat, amely a későbbiekben komoly pszichés nehézséget okozhat. „Nem valók” a gyermekeknek ezek a hírek, különösen nem akkor, ha utána a szülők, nagyszülők nem szánnak elegendő időt vagy nincs elég tudásuk ahhoz, hogy ezeket elmagyarázzák nekik, eloszlassák a félelmeiket. A gyermekek számára a legbiztonságosabb, ha hozzájutnak ugyan információkhoz, de azok nem ömlenek rájuk, és olyan légkört teremtünk köréjük, amiben feltehetik a kérdéseiket, és arra minden esetben megnyugtató válaszokat kaphatnak, annyit, amennyire éppen szükségük van.