Egyedülálló ez a kezdeményezés, amit Zádori Henrietta, a Szikra Tehetséggondozó Egyesület elnöke indított útjára: ingyenes táborozási lehetőséget biztosít autista gyerekeknek úgy, hogy a táborban mindent a gyermekek, fiatalok igényeihez igazítanak.
Nem véletlen, hogy a Szikra-tábor annyira népszerű, hogy az érdin kívül további tíz helyszínen is megrendezik a nyáron. Így országszerte háromszázötven gyereknek biztosítanak ingyenes táborozási lehetőséget. Jelentős a túljelentkezés, minden lemondás helyére akad azonnal „beugró”.
Mint Heni az ÉrdMostnak elmondta, a táborokat pályázati forrásból, adományokból és önkéntesek segítségével tudják biztosítani. A Szikra táboraiban ugyanis minden gyermekre legalább egy segítő jut. Természetesen gyógypedagógus és asszisztens is foglalkozik a gyerekekkel.
Egy gyerek öt napot tölthet a táborban, helyesebben öt félnapot, mivel délelőtt és délután más-más csoportok táboroznak. Így oldható meg, hogy elférjenek kényelmesen a gyermekek és kísérőik.
Mikor ellátogattunk az Emma utcai helyszínre, épp a tizenéveseknek rendeztek pizzakészítős, diszkós bulit, előző nap pedig moziban voltak a srácok. Élményekben tehát nincs hiány, de aki akar, el is vonulhat pihenni, feltöltődni.
„A délelőtti és a délutáni táborban is van egy-egy gyerkőc, akiknek megpróbálom minél szebbé tenni a táborát. Velük vagyok egész héten” – mondta mosolyogva az egyik önkéntes. Ildinek két kisfia van, mindkettő érintett. Rendszeresen járnak a Szikra rendezvényeire, foglalkozásaira év közben is, így a kapcsolat nem szakad meg teljesen azzal a gyerekkel, akivel önkéntesként a hetet tölti.
Ildi a csendre, elvonulásra vágyó Bencével behúzódott az egyik szobába, míg a másikban igen vígan voltak a fiatalok: volt, aki rajzolt, mások zongoráztak, beszélgettek, és várták, mikor indul a pizzasütés.
„A spenótos a kedvencem, ha az nincs, a ketchupos” – árulta el Viola. Heni felsorolta, mi mindent pakolhat a pizzájára, a nagylány pedig lelkesen tervezgetett.
Mellette Milán zongorázott. Mint Heni elmondta, a tehetséges fiatalember autodidakta, kottát olvasni nem tud, de kiválóan zongorázik. Gitározik is, és japánul tanul – azaz sok területen kiemelkedően tehetséges.
Átsétáltunk egy másik szobába, ahol csupa olyan eszközzel találkoztunk, amelyek az autista gyerekek mindennapjait könnyítik meg – mint például a speciális időmérők.
Itt most nem voltak fiatalok, úgyhogy továbbmentünk a kertbe, ahol megcsodáltuk Ádám részletekbe menően pontos mozdonyrajzait. A fiatalember nem csak a vonatokért rajong, hanem a taekwondóért is. Célul a 2028-as paralimpiát tűzte ki. De most nem erről, hanem inkább a különösen gyors vonatokról szeretett volna mesélni.
„Csinálj jó sok fotót” – kérte egy másik srác, aki önfeledten fújta a szappanbuborékot. „Ne rólam, inkább a buborékokról” – tette hozzá, majd arról érdeklődött, vannak e gyermekeim, illetve autóm.
„Hát, ők a mi tinicsapatunk” – mondta mosolyogva Heni. „Huszonnégyen vannak, plusz ugyanennyi önkéntes. Úgyhogy jó sok pizzát fogunk csinálni, hogy jóllakhasson mindenki.”
Nem is zavartam őket tovább, elköszöntem a jókedvű kis csoporttól. Kifelé menet az járt az eszemben, hogy aki itt eltölt egy hetet, biztos visszavágyik majd, ha megkezdődik a tanév, olyan szeretetteljes a légkör, és annyiféle dolgot lehet itt csinálni (vagy épp nem csinálni, ha úgy dönt az ember.)
Addig persze még várnak kalandok a gyerekekre: Szafari-parkba és KRESZ-parkba is viszik őket az önkéntesek, terápiás kutyás és harcművész csapat is ellátogat hozzájuk.
Hiszen a nyári szünetnek az eltérő fejlődésű gyerekeknek is az élményekről kell szólnia.