A lecsófőző fesztivál évek óta az egyik legkedveltebb szenior program Érden. Akkor is nagyon szerették a nyugdíjasok, amikor verseny formájában rendezték meg, és most is nagyon népszerű, pedig nincs zsűrizés, nem osztanak díjakat, csak emléklapot. Hiszen a lényeg ugyanaz: egy közösen eltöltött délelőtt, egy finom, frissen főzött ebéd, tánc, barátkozás, beszélgetés, ismerkedés.

Ezek egyikéből sem volt hiány a kilencedik lecsófőző fesztiválon. Az Ercsi úti focipályán isteni illatok terjengtek a bográcsok környékén, és minden edényben más-más módon ízesített lecsó rotyogott. Tizenöt nyugdíjdasklub, illetve idősotthon főzött egyszerre ugyanazt, de korántsem ugyanúgy.

„Szabolcsi vagyok, de nem az otthoni, hanem a hagyományos recept szerint főzök, így mindenkinek ízlik” – nevetett rám a Tusculanum Nyugdíjas Klub egyik tagja, Czindrich Katalin, aki minden évben örömmel áll az üst mellé, hogy segítőivel elkészítse ezt a klasszikus magyar ételt. „Az alapanyag minden évben ugyanaz, aztán mikor hogy sikerül. Került a lecsónkba csemege füstölt kolbász, füstölt szalonna, bors és fokhagyma is.”

A Szociális Gondozó Központ Idősotthona hatalmas üstben főzte a robbantott csirkés lecsót. Senki ne gondoljon merényletre, a név arra utal, hogy filézett csirkecomb is került a paprika, paradicsom, hagyma, kolbász és virsli mellé. „Minden benne van, amitől jó lesz” – summázta nevetve a főszakács, Kóré Mária, az otthon munkatársa, aki másodmagával alkotta meg ezt az ínyenc változatot. Hatalmas adag készült, mivel az otthonban maradt nyugdíjasoknak is főztek.

Az otthonok lakói, illetve a klubtagok közül sokan az egészségi állapotuk miatt nem vállalkoztak arra, hogy kijöjjenek a focipályára, de így is ötszázan ülték körül a kihelyezett asztalokat. Szerencsére nem volt tűző napsütés, és túl nagy meleg sem, azaz az időjárás is kedvezett a rendezvénynek. Volt olyan klub, idősotthon, ahonnan húsz, máshonnan viszont akár nyolcvan nyugdíjas is érkezett.

A jelentkezők száma alapján az önkormányzat a főzéshez 186 kiló paprikát, 83 kiló paradicsomot, 54 kiló vöröshagymát és 105 kiló kenyeret biztosított, emellett tányérokat, evőeszközöket, poharakat és palackos vizet is. A többi hozzávalót – kolbászt, virslit, egyéb húsféléket, fűszereket – a csapatok hozták – tudtuk meg Szűcs Ágnes idősügyi referenstől, a program főszervezőjétől.

A Napfény Otthon csapata is igencsak megadta a módját: míg a lecsó főtt, az előre pácolt tarját a helyszínen kisütötték, majd a zöldséges raguval összerottyantották. Az eredmény fenséges lett. Patkóné Anikó, az otthon szociális munkatársa elárulta, hogy amíg a fesztiválon versenyeztek is a csapatok, bizony sokszor nyertek, többször is hazavihették a vándorkupát.

A mostani lecsó az otthon konyhavezetője, Katona Zoltánné Zsuzsa és az egyik lakó, Ferge Károlyné Rózsika tudományát dicséri, no meg a tagokét, akik az előkészületekben segédkeztek. Rózsika elárulta, hogy az otthonban is örömmel vesz részt a bográcsos összejöveteleken. „Ez a fesztivál azért jó, mert lehet körbejárni, ismerkedni is” – nevetett.

A szervezők gondoskodtak programról is: míg főtt az étel, meridiántornán vehettek részt az idősek, és egy népdalkor előadását hallgathatták meg. Ahogy fogyott az ebéd, úgy jött meg az ismerkedési kedv, ki-ki átsétált a többi csapat asztalához. A két alpolgármester, Szűcs Gábor és Harmat Ákos is eljött, körbejárták a fesztivált, velük is lehetett beszélgetni.

Sokan táncra perdültek a hangszórókból áradó zenére. Hamisítatlan retro-disco hangulat kerekedett, még Demjén klasszikus szerelemvonatára is felszálltak az idősek.