A szúnyoggyérítési munkák hátteréről kérdeztük Reisinger Mátyás szakembert (Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesülete), aki bár nem minden kérdésünkre adott választ, elmondta: az önkormányzat egy független monitoring céget bízott meg a lárvatenyészőhelyek feltérképezésére. Ez a cég olyan térképet készített, amelyet a biológiai védekezés során használnak. A lárvagyérítést tehát e térkép alapján végzik el.
A biológiai védekezés összetett szakmai háttérmunkát kíván meg. A szakemberek először azonosítják a célfajt és az élőhelyét, mivel nem minden szúnyogfaj vesz fel embervért, így fontos meghatározni, hogy a célterületen pontosan milyen fajok élnek. Ehhez elengedhetetlen az élőhely-felmérés is: hol tenyésznek ezek a fajok, hol találhatók állóvizek, időszakos pocsolyák, elhanyagolt árkok?
A második lépés a monitoring, vagyis a lárvák jelenlétének ellenőrzése. Mivel a biológiai védekezés csak a lárvák ellen hatékony, elengedhetetlen a víztestek rendszeres vizsgálata.
Fontos szerepe van a jogszabályi és engedélyezési háttérnek is. Védett természeti területeken például a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, és a szúnyogirtás kizárólag gázmester irányításával történhet, amit a népegészségügyi hatóság felügyel.
Arra a kérdésre, hogy miként döntenek az alkalmazott módszerről, a szakértő elmondta: ez több tényezőtől függ. Az első a szúnyogok fejlettségi állapota. A biológiai gyérítés csak a megfelelő lárvastádiumban hatékony, amikor a lárva még táplálkozik. Ha már tömegesen kikeltek a szúnyogok, akkor a kémiai védekezés lehet az egyetlen hatékony megoldás, mivel ez a kifejlett (imágó) egyedeket pusztítja el.
A második tényező a tenyészőhely jellege. Ha ezek nagy számban magánterületen találhatók, nem lehet szervezetten védekezni biológiai módszerekkel. A Duna mentén jellemzően az ártéri területeken alkalmazzák a biológiai gyérítést.
A döntés harmadik szempontja az időzítés. A biológiai módszerhez időben észlelni kell a lárvastádiumot, ehhez pedig hatékony monitoringra van szükség. A kémiai védekezés ezzel szemben gyors reakciólehetőséget biztosít a kifejlett szúnyogok megjelenésekor.
A negyedik tényező az egészségügyi kockázat. Járványügyi helyzetekben – amikor a szúnyogok betegségeket terjeszthetnek, például a Nyugat-nílusi lázat – intenzívebb és gyorsabb beavatkozásra van szükség.
A szakember azt is megerősítette, hogy a területkezelések előtt és után folyamatos monitorozást végeznek. Erre a jogszabályok kötelezik őket az irtás indokoltságának és hatékonyságának megállapítása érdekében. Ideális esetben ezt nem a kivitelező cég, hanem egy attól független szervezet végzi – ahogy Érden is ez a gyakorlat.
Reisinger az aszály hatásairól is beszélt. A szárazság következtében eltűnnek a sekély vizek, pocsolyák és belvizek, ami a lárvatenyészőhelyek számának csökkenését jelenti. Emellett a természetes árterek is kiszáradnak, így elmarad az ártéri szúnyogfajok tömeges rajzása. Ezek a fajok csak időszakosan szaporodnak, ezért az aszály megszakítja életciklusukat.
Más szúnyogfajokat viszont éppen a meleg és aszályos időjárás segít. Az invazív fajok, például az ázsiai tigrisszúnyog, kis vízgyűjtőkben is szaporodik – virágcserepekben, ereszekben, gumiabroncsokban. Ezek a fajok akár locsolás után visszamaradt vízben is fejlődhetnek.
Ilyenkor az emberi magatartás szerepe is megnő, hiszen a mesterséges vízgyűjtők – hordók, víztárolók, madáritatók – ellenőrzése elsősorban a lakosság feladata. Még ha a nagyobb víztestek megszűnnek is, a kisebb tenyészőhelyekről tömegesen kikelhetnek szúnyogok. Bár összességében kevesebb szúnyog volt idén, az ártéri fajok kifejezetten alacsony számban jelentek meg az elmúlt évekhez képest.
Természetesen a kémiai gyérítésről, a deltametrin nevű hatóanyagról is szó esett, amelyről sokan tartják, hogy súlyosan mérgező lehet halakra, rovarokra – köztük a beporzókra és a madarak táplálékául szolgáló fajokra is.
A szakértő megerősítette, hogy a deltametrin valóban veszélyes lehet bizonyos vízi szervezetekre, és más rovarokat is érinthet. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szúnyogirtásnál igen alacsony dózisban használják – mindössze 1 grammot hektáronként –, ami tizede a mezőgazdaságban alkalmazott mennyiségnek.
A csípőszúnyogok különösen érzékenyek, így ez a dózis bőven elegendő. Házi méheken például még 6 grammos mennyiség sem okoz mérgezést. Ráadásul az irtás mindig az esti, éjszakai órákban történik, amikor a nappal aktív beporzók már nem repülnek. Reisinger szerint az elmúlt évtizedben nem fordult elő méhmérgezés földi kémiai szúnyogirtás miatt. A természetes vizektől 45 méteres védőtávolságot tartanak, így a vízi élővilág védelme is biztosított – és ez a gyakorlat már akkor is hatékonynak bizonyult, amikor még csak 5 méter volt az előírt távolság.
Szúnyoggyérítési kisokos
A szúnyogok ellen kétféleképpen lehet védekezni:
- kémiai módszerrel (rovarirtószerrel),
- biológiai módszerrel (természetes anyagokkal vagy élőlényekkel).
Hogyan élnek a szúnyogok?
A szúnyog élete 4 szakaszból áll: pete – lárva – báb – kifejlett szúnyog. Az első három szakasz vízben történik, ezért a szúnyogok a vízpartokon szaporodnak.
- Kémiai szúnyogirtás
- A légi permetezést csak akkor engedik, ha járványveszély van, és azt külön engedélyezik.
- A földi permetezést szigorúan ellenőrzött rovarirtó szerekkel (pl. deltametrin) végzik.
- Ezeket a szereket apró cseppekké porlasztják, így szétterjednek a levegőben, és elpusztítják a már kifejlett szúnyogokat.
- A vegyszerek gyorsan lebomlanak, nem maradnak sokáig a környezetben.
- Az emberekre és háziállatokra csak akkor veszélyesek, ha rosszul használják – a szabályosan végzett irtás nem káros.
- Biológiai szúnyogirtás
- Itt nem vegyszert, hanem egy BTI nevű baktériumot használnak, ami csak a szúnyoglárvákra hat.
- A módszer csak vízbe juttatva működik (pl. pocsolyákba, árkokba), a szárazföldön nem használható.
- Csak a fiatal (1–3 napos) lárvákat pusztítja el, a nagyobb lárvákra és a kifejlett szúnyogokra nem hat.
- Ezért nagyon fontos a szúnyogtenyésző helyek pontos ismerete és folyamatos figyelése.
- Más természetes módszerek (pl. békák, halak, denevérek) is segíthetnek, de önmagukban nem elegendők.
- A biológiai irtás sok tervezést és pénzt igényel.
Mi nehezíti az irtást?
- Időjárás: Sok eső után több a szúnyog, kevés csapadék esetén kevesebb.
- Védett területeken egyáltalán nem lehet gyéríteni, még biológiai módszerrel sem.
- Különböző vízfelületekben más-más gyorsasággal fejlődnek a lárvák, ezért fontos az állandó ellenőrzés.
- Városokban kevés a hozzáférhető vízfelület, így ott a biológiai irtás nem működik jól.
- Ilyen helyeken gyakran csak a kémiai védekezés jelent megoldást.
Új, veszélyes szúnyogfajok
- A tigrisszúnyog, japán és koreai szúnyog újonnan jelentek meg, és gyorsan terjednek.
- Ezek kis vizekben (pl. vödrökben, virágcserepekben) is képesek kifejlődni, ahol nem lehet permetezni.
- Kevés természetes ellenségük van, így sokáig életben maradnak.
- A biológiai módszer ezek ellen nem hatékony.
Mit tehetünk otthon?
Bár lakossági szúnyogirtószert nem lehet használni, sok mindent megtehetünk:
- Ne hagyjon esővizet összegyűlni a vödrökben, játékokban!
- Az állatok vizét rendszeresen cserélje!
- Az esővízgyűjtőt fedje le vagy hálózza le!
- Tisztítsa meg a csatornákat, hogy ne álljon meg a víz!
- Ne hagyja, hogy ponyvákon, fóliákon megálljon a víz!
- Ne álljon víz a virágcserepek alátétjében!
- A temetői vázákat töltse fel kaviccsal!
- Ne tároljon olyan tárgyakat, amikben víz gyűlhet össze (pl. gumiabroncs)!
- Ősszel zárja le vagy hálózza be a garázst, pincét, ólakat – itt bújnak el a szúnyogok télire.
