Ki volt Balázs Dénes, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum alapítója? A debreceni születésű karsztkutató, világutazó összesen 9 évet töltött azzal, hogy geográfiai felfedezéseket tegyen a Föld legizgalmasabb pontjain. Kutatásairól 27 könyvet és 400 cikket írt, utazásairól pedig nemcsak tudást és élményeket, hanem növényeket is hozott haza.

Első külföldi útját húszévesen nem éppen önként tette meg: hadifogolyként az azerbajdzsáni Szumgait lágerébe hurcolták. Három évvel később, hazatérése után a Kőbányai Dohánygyár munkása lett, ekkor költözött édesanyjával Érdligetre.

A szenvedélyes természetjárás hozta magával a barlangkutatást. Az első nagy felfedezést 1954-ben tette: rátalált az Aggteleki-karszt harmadik legnagyobb barlangjára (Szabadság-barlang). A tudományos kutatást előbb kezdte, mint hivatalos felsőfokú tanulmányait. 1958 telén indult első egyszemélyes kutatóútjára Dél-Kínába, ahová 30 évvel később ismét eljutott, és ahol számos barlang feltérképezése kötődik a nevéhez. Tanulmányozta a Közel-Kelet, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Srí Lanka és Madagaszkár karsztos vidékeit is.

Bejárta négy kontinens sivatagait, ezek közül a Magyar-Lengyel Szahara-expedíció volt a legeredményesebb (1967–1968). Kétszer indult világkörüli útra: 1977–1978-ban eljutott Grönlandra, majd Venezuelába, és a közép-amerikai földhíd országaiba, végül Új-Zéland és Ausztrália földjére. 1984–1985-ben pedig a Kanári-szigetektől, Kanadán, Dél-Amerikán át útba ejtette Új-Zélandot, Új-Kaledóniát, Vanuatut, a Salamon-szigeteket és Új-Guineát is.

Nem ösztöndíjból, nem is állami pénzen utazott, hanem az írásai és előadásai honoráriumaiból, illetve „Gabonban olajfúrótornyokon, Alaszkában hűtőházakban fizikai munkát vállalt, hogy előteremtse a szükséges anyagi eszközöket” – írta A múzeumalapító tudós című cikkében dr. Kubassek János geográfus, a Magyar Földrajzi Múzeum címzetes igazgatója.

Majdnem múzeum lett a Sárd utcában

Az utazásairól hozott tárgyakból értékes gyűjteményt épített, és kutatta a magyar utazók és földrajzkutatók emlékeit. Sok minden jött vele haza messze földről a Magyar Földrajzi Múzeumban is kiállított piros hátizsákjában: kőzet-, talaj- és vízminták, alkoholos üvegekben gyűjtött rovarok, összepréselt növények, néprajzi tárgyak.

Aztán gondolt egy nagyot, és 1978. decemberében a várossá alakulását ünneplő Érd nagyközségi tanácsához fordult, és saját gyűjteményét felajánlva megpendítette egy földrajzi múzeum megalapításának gondolatát.

Bár az akkori tanácselnök, Benussi Silvio elutasította az ötletét, Balázs Dénes nem adta fel, és folytatta a gyűjtőmunkát.

„Saját otthonának átalakításával szerette volna a földrajzi múzeumot létrehozni, melynek terveit Kiss Imre minden ellenszolgáltatás nélkül el is készítette” – olvasható a magyarmuzeumok.hu cikkében.

Maga Aczél György, az Országos Közművelődési Tanács elnöke is felkereste az építkezés helyszínét, de mivel az ingatlan igen félreeső, alig megközelíthető helyen volt, nem tartották megfelelőnek muzeális célra. Az ügy ismét zsákutcába jutott, de nem végleg. Mógor Béla érdi tanácselnök személyében − aki a zsámbéki Lámpamúzeum alapításánál is segédkezett – megértő támogatóra lelt. A tanácselnök az érdi Wimpffen-kúria épületéből kiköltöző tanácsi irodák helyén biztosított 5 termet múzeumi célra.

Ezt követően Becsei József (földrajztudós) közreműködésével, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Földrajzi Társaság és Érd Városának támogatásával, közreműködésével megszületett a Magyar Földrajzi Gyűjtemény, 1983. március 12-én.

A Sárd utcai ház így tehát megmaradt Balázs Dénes és felesége, Sprincz Vilma asszony otthonának, ami egyben szellemi központja is volt sok tudós embernek.

„Én magam is sokat jártam oda – emlékszik vissza Kubassek János –, hiszen sok éven keresztül dolgoztunk együtt. Télen a házban, nyáron inkább a kertben üldögéltünk. Volt egy dísz- és egy konyhakerti rész hátul, és két szaletli. Amikor jó idő volt, legszívesebben ott dolgozott a kefelevonatokon, kéziratokon. A növényzet érdekes és változatos volt, hiszen utazásai során hozott az Andokból, az Alpokból, a Kárpátokból fás szárú növényeket is, például Skandináviából nyírfákat, a Keleti-Kárpátokból fenyőket. Volt, ami kipusztult, volt, ami megmaradt. A ház bejáratától jobbra volt egy kis japánkert, parányi tóval, amit terméskővel, sziklaalakzatokkal vett körül, és volt egy kőből rakott japán lámpasor, amibe égőket szereltetett, és azok este gyönyörűen megvilágították a házat.

Teher lett az örökség, így emlékház sem lett

„Balázs Dénes végrendeletében kifejezte azt az óhaját, hogy házát a város tartsa fenn és rendezze be emlékháznak. Ezt azonban több ok miatt nem lehetett realizálni – folytatja Kubassek János, aki alapításától igazgatója volt a múzeumnak, és Balázs Dénes közvetlen munkatársaként vett részt a gyűjtemény gyarapításában. – Megjelent Németországból egy hölgy, aki papírokkal igazolta, hogy Balázs Dénes lánya. Ez bonyolította a dolgokat, mert a végrendelet születésekor az ő létezéséről nem tudtunk semmit. Arról is utólag értesültem, hogy a lány 1992-ben meglátogatta az apját, aki akkor már súlyos beteg volt. Ekkor Balázs Dénes feleségével, Vilma nénivel is találkozott, aki tehát ezek szerint tudott a lányról és Dénes németországi szerelméről. Aztán ennek a találkozásnak nem lett folytatása. Nekem nem beszélt soha arról, hogy neki van egy lánya, még akkor sem, amikor halála előtt két nappal utoljára találkoztunk.”

A nyugalmazott igazgató azt is elmondta, hogy amikor Balázs Dénes meghalt, a felesége nem akarta engedni, hogy erről nemzetközi sajtóközleményt adjanak ki. Nem örült annak sem, hogy Kubassek János nekrológot írt az Érdi Újságban, aki viszont úgy gondolta, egy nemzetközi hírű tudós emlékének tartozik a szűkebb tudományos közössége és az intézmény, melynek alapítója volt, azzal, hogy hírül adja a halálát.

Mint utóbb kiderült, Vilma asszony férje halála után kéretlen örökösök megjelenésétől tartott. Bizalmatlan és bezárkózó lett, ami felerősödött benne azok után, hogy a házba egyszer valóban betörtek.

Mindketten azt szerették volna, hogy az épületben haláluk után a város látogatható emlékházat tartson fenn, azonban ehhez nem kértek a város részéről elfogadó nyilatkozatot. Így a ház sorsa Vilma asszony halála után a hagyatéki eljárásban dőlt el.

Mire ez a történet odáig jutott, hogy a ház a városra szálljon, nagyon leromlott az épület, mondta el lapunknak Fekete-Mácsai Anetta, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója.

„Sprincz Vilma maga is idős volt már, nem tudta igazán gondozni a kertet és a házat. Volt ott csőtörés is, a kertben állt a víz, alámosta a falakat, egy ideig, amikor Vilma néni lebetegedett, nem is lakott ott senki.”

Balázs Dénesné hagyatéki tárgyalása 2019 januárjában volt. Mint említettük, azzal a feltétellel szállt volna Érd városára az örökség, hogy az a Földrajzi Múzeum fenntartásában emlékházként funkcionáljon, ehhez pedig a városnak kellett volna állnia a felújítás, a méltó emlékállítás és a fenntartás költségeit. A kérdés nem került a közgyűlés elé, a T. Mészáros András-féle városvezetés döntött úgy, hogy lemond az ingatlanról, nem áldoz rá pénzt.

„Mi továbbra is figyelemmel kísértük a ház sorsát – tette hozzá Fekete-Mácsai Anetta. – Miután Vilma néni meghalt, majd a történet oda futott ki, hogy eladták, az ingatlanoson keresztül kértük az örököstől, hogy bemehessünk a még meglevő anyagokért, amihez ő hozzá is járult. Akkor még mentettünk ki a házból kéziratokat, könyveket, diákat. A múzeum 3276 expedíciós nap, Balázs Dénes a múzeumalapító geográfus újraolvasva című állandó kiállításának anyaga ezeket ugyan már nem tartalmazza, mert addigra az készen volt, viszont Balázs Dénes munkásságáról bárki képet alkothat, aki eljön és megtekinti ezt az anyagot. A fákat én is nagyon sajnálom. Az is lehet, hogy a jelenlegi tulajdonosoknak fogalmuk sincs, hogy kinek a házát vették meg.”

Fát kivágni csak engedéllyel lehet

Miután a város nem vállalta a Balázs Dénes emlékház létrehozását és lemondott az ingatlan tulajdonjogáról, Vilma asszony húga, Sprincz Emma örökölte meg. A továbbiakról már csak a tulajdoni lap és a lepusztított kert árulkodik. Sprincz Emma után örökösödés útján dr. Botz László és (feltehetően) két gyermeke örökölte az ingatlant 2024 júliusában, akik négy hónappal később túladtak rajta.

A jelenlegi tulajdonos novemberben vásárolta meg az ingatlant, és mindenekelőtt megtisztította a telket a fás szárú növényektől.

„Nem tudom, kié a ház, de épp ideje volt itt rendet tenni. Olyan volt az udvar, mint egy dzsungel” – nyilvánított véleményt egy arra sétáló környékbeli lakó, mikor e fényképeket készítve megkérdeztem, mit tud a ház gazdájáról.

Balázs Dénes házának sorsát a jelek szerint többen is figyelemmel kísérték, egy érdi Facebook-csoportban elsiratták a derékba tört fákat. A kommentelőket megosztotta a kérdés, lehet-e ilyet jogszerűen tenni. Voltak bősz védelmezői „az én házam az én váram, azt csinálok, amit akarok” elvnek, ez azonban a fás szárú növények esetében szerencsére nem vélemény kérdése, akkor sem, ha magánterületen állnak. Érd helyi rendelete ugyanis úgy rendelkezik, hogy „magántulajdonban lévő ingatlanon álló 15 cm-nél nagyobb törzsátmérőjű, meghatározott fajú fát kivágni csak a polgármesteri hivatal engedélyével lehet.”

A klímaválság előrehaladásával a zöld felületek védelme fontos közösségi érdekké lépett elő, és ez a védelem kiterjed a magántulajdonú ingatlanokon álló fákra is. Az adott kerület képviselője, Szűcs Gábor alpolgármester megerősítette, hogy Balázs Dénes házának új tulajdonosa nem kért engedélyt a telken álló fák kivágására.

Nézzük meg ezt a helyzetet egy kicsit közelebbről. Mivel egyedi hatósági ügyről van szó, elkülönül a hivatali apparátus és az önkormányzat hatásköre. A hivatal, vagyis az igazgatási és hatósági főosztály a bejelentést követően vizsgálatot rendelt el, majd figyelmeztetésben részesítette a tulajdonost. Megtudtuk, hogy ennél részletesebb tájékoztatást a hivatal nem árulhat el, ugyanis egyedi hatósági ügyekben ez az eljárás.

Hogyan értelmezzük azt, hogy a tulajdonos csupán figyelmeztetést kapott? A jelenleg hatályban lévő farendelet szerint figyelmeztetést akkor lehet adni, amikor valaki elmulasztja a bejelentést. Vannak olyan esetek, amikor nem kell kérni engedélyt a saját kertünkben található, 15 cm-nél nagyobb törzsátmérőjű fák kivágásához: ha azok korhadtak, elöregedtek, veszélyeztetik a vagyonbiztonságot, veszély, épületelhelyezés céljából is ki lehet vágni engedély nélkül fát.

A tulajdonos valószínűleg ezekre hivatkozhatott, amikor a hivatal kérdésére válaszolt és ezért kaphatott csupán figyelmeztetést pénzbírság helyett. A farendeletből legalábbis ez következtethető ki. A képek alapján szerintünk ezek a fák nem voltak korhadtak és betegek, és valószínűleg nem veszélyeztették a telek tulajdonosainak az életét, de természetesen nem vagyunk faszakértők.

Hogy hasonló esetek minél ritkábban maradjanak szankció nélkül, arra biztató jel, hogy a februári közgyűlésen a polgármester bejelentette, készül az új, szigorúbb farendelet, sőt fakataszter is.