Érden idén is a Kálvin téri református templom kertjében felállított emlékműnél idézték fel a magyar történelem egyik tragédiáját. Aradon 1849-ben ezen a napon végezték ki azt a tizenhárom magyar honvédtisztet, akik a megtorló hatalom szerint kiemelkedő szerepet játszottak az 1848–49-es magyar forradalomban és szabadságharcban.

A megemlékezésen beszédet mondott Aradszki András, térségünk országgyűlési képviselője, valamint Csőzik László, Érd polgármestere.

Aradszki András miután felidézte a korabeli eseményeket, párhuzamot vont korunk aktuális történéseivel. Mint fogalmazott, az aradi tizenhárom a nemzeti szabadságért hozott áldozatnak, valamint a nemzeti különbségekkel nem foglalkozó soknemzetiségű ország hazafias összefogásának a jelképei.

Szerinte manapság is hasonló összefogásra van szükség. Amikor háborúk dúlnak a világban, ráadásul közel hozzánk, amikor a küszöbön áll egy konfliktusos, vészterhes korszak, akkor azt csak az összefogás, az egységes cselekvés akadályozhatja meg.

„Az az egység, amelyik a polgári forradalmat, majd a szabadságharcot kirobbantotta, később pedig a megtorlás áldozatainak emlékét életben tartotta, az vezetett a békés kiegyezésig, majd pedig a társadalmi, gazdasági, polgári fejlődés soha nem látott fellendüléséig”

– jelentette ki az országgyűlési képviselő.

A kiegyezés jelentette összefogás békét, és fejlődést hozott számunkra, míg az utána következő háború szenvedést, halált, és az ország megcsonkításának a gyászát. Aradszki szerint most is lehet választani, hogy összefogunk vagy elpusztulunk.

„Összefogás azért, hogy megbecsüljük mindazt, amiért keményen megdolgoztunk, összefogás, hogy hűek maradjunk hőseink emlékéhez, az aradi vértanúk egységes kiállásához, és, hogy mások érdekétől függetlenül építsük tovább ezt a sokat szenvedett hazát”

– hangsúlyozta Aradszki András.

Csőzik László – amellett, hogy ugyancsak felidézte a kivégzések szörnyűségét – szintén fontosnak tartotta kiemelni az 1867-ben kötött osztrák–magyar kiegyezést, ami soha nem látott gyarapodást indított útjára. Mint elmondta, a magyar ipar, kultúra és a gazdaság forradalma virradt ránk, ami fél évszázadon át ki is tartott, és aminek során viharos sebességgel zárkóztunk fel a nyugathoz.

Igaz, ennek előzménye a levert szabadságharc volt, azonban a polgármester szerint azt mégsem tekinthetjük kudarcnak, a hősök nem a semmiért haltak meg, hiszen éppen ezt bizonyítják a későbbi események.

Egyrészt, mint fogalmazott, a magyarok győzelemmel felérő vereséget szenvedtek, mert kitartottak a hosszú elnyomás ellenére, és akik aztán emigrációba mentek, azok is keményen harcoltak tovább. A magyarok a 1848-49-es eseményeket követő évtizedekben is ott voltak a világ összes szabadságharcában, a világ minden pontján, ahol a szabadságért a vérüket kellett hullajtani.

Másrészt a szabadságharc vívmányai: a törvény előtti egyenlőség, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés megmaradt, majd a már említett kiegyezés után még inkább virágzásnak indult az ország.

„1848-49-ben tehát utolsókból lettünk az elsők, utolsóként adtuk meg magunkat, és elsőként értük el azt, hogy egyenlők legyünk a saját hazánkban, illetve tágabban vett hazánkban, Európában is. Ilyen tekintetben október 6-a gyásza igazi sikernek számít”

– tette hozzá.

A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az aradi vértanúk szobránál.