– Azt hiszem, ez itt történelem, amiről mi itt beszélünk.
– Abszolút, szerintem is!

Kollégáink és vendégük ezzel a párbeszéddel vezették fel legfrissebb podcast adásunkat, amiben Liszeckij Lászlóval, diszkós művésznevén, Dj Liszivel beszélgettek. A történelmi jelző pedig annak szól, hogy ő volt az az ember, aki az 1970-es, 80-as évek Magyarországán egy, a mából nézve meghökkentő megoldással járult hozzá a korabeli filmkultúra terjedéséhez.

Ez volt az úgynevezett hangalámondásos film. Ha valaki nem látott, hallott még ilyet, esetleg próbálta elfelejteni, akkor – csak a miheztartás végett – mindenképpen kattintson IDE!

Mint említettük, Liszeckij lemezlovasként dolgozott akkoriban, és felmerült, hogy esetleg a diszkó mellett filmeket is vetíthetnének a vendéglátóhelyeken. De mivel ezek nem magyar nyelvű mozik voltak, ezért a közönség nem különösebben harapott rá a dologra.

Szinte adta magát a következő ötlet, hogy le kellene a filmeket fordítani. Liszeckij a tévés múltja révén beszerezte a szükséges technikát, egy Bécsben élő barátjától pedig a legújabb német nyelvű, amerikai akciófilmeket. Viszont, mivel ő alig tudott egy pohár vizet kérni németül, így fordítókat kellett keresnie. Hamarosan aztán meg is találta őket.

Szegedre járt diszkózni, ahol összeismerkedett néhány, a valaha volt NDK-ból érkezett diáklánnyal. Felajánlotta, hogy rendszeresen hoz nekik friss német nyelvű filmeket, amiért ők cserébe lefordítják azokat magyarra. A szövegeket aztán átolvasta, ha kellett picit javított rajtuk, és indulhatott is a szinkron. A többi már történelem…