Megszokhattuk, hogy minden évben a magyar jazz élvonala képviselteti magát a színpadon, és a közönség az ország távolabbi pontjairól is lelkesen jön, akár esik, akár fúj. Így volt ez most is.

A filmvetítés és a jazztörténeti előadás is teltházas volt, de ami igazán falakat döngető siker volt, az utána következett. Előbb az ifjabb Oláh Kálmán (Jr.), akinek anyanyelve a jazz, lépett fel Quintetjével, benne a másik Oláh fiú, a zongorista Krisztián, a fantasztikus bőgős, Jónás Géza, a fergeteges dobos, Márkosi András és vendégművészként a Modern Art Orchestra trombitása, Subicz Gábor. A koncert egyúttal a zenekar ősszel megjelenő első albumának lemezbemutatója is volt, amelyen az Oláh család több tagjának is hallhatuk saját szerzeményeit.

Amit az Oláh-fiúk és barátaik tudnak, az világszínvonalú, de ami utána jött, az igazi beavatási szertartás volt: a közönség bebocsáttatást nyert a hangok mágikus birodalmába, Dés László, Dresch Mihály, Orbán György és Dés András vezetésével. Maga volt ez a zene előtti és a zenén túli zene, a közönség számára pedig a hang születésétől a csendbe hullásáig tartó élvezete. Bár ez a négyes nem szokott így együtt zenélni, olyan érzékeny zeneiséggel rezonáltak egymás rezdüléseire, hogy a közönség figyelés közben szinte levegőt venni is elfelejtett. Zsibongó, mindent túlharsogó világunkban ez a másfél óra visszahozta a tiszta csendből megszülető ritmus és hang élményét. Feledtük a szokványos elvárásokat, hogy a pár hangból születő dallam legyen kerek és harmonikus, hiszen a töredezett és a torz is lehet szép. Mert hát mi is a szép? Ami elandalít, vagy ami felkavar? Ami tompítja vagy ami kiélesíti az érzékelést?

Azért kaptunk slágert is, hogy minden igény kielégüljön. Hallhattuk a Nagy utazást másképpen, és az Érdi Jazz Fesztivál közönsége hálás volt érte, hogy ezt így is lehet játszani.

Hálás volt a közönség azért is, hogy ez nem two-men-show volt, mert Orbán György és az ifjú Dés akkora értéket adott hozzá, hogy az jóval több volt puszta kíséretnél.

Dés András az Érdi Jazz Fesztivál pénteki programját azzal is gazdagította, hogy a Galériában megmutatta, hogyan lehet kicsi gyerekeket játékba hívni, és arra ösztönözni, hogy egymásra figyeljenek.

Hogy mi köze ennek a jazz-hez? Rengeteg! Mivel az időpont megválasztása nem volt a legszerencsésebb, hiszen pénteken délelőtt a gyerekek iskolában vannak, így a játékon a legifjabb korosztály tudott csak részt venni: az óvodások. December 6-án azonban újra lesz alkalom közös kalandozásra a Jazz játszótéren, a hangok birodalmában.