Egy brutális érdi kutyatámadásról számoltunk be nemrég, amely cikket természetesen az ÉrdMost Facebook oldalán is megosztottunk, így olvasóinknak is lehetőségük nyílt, hogy elmondják a véleményüket az esetről. A konkrét eseményre vonatkozó kommentek mellett azonban sok olyan hozzászólás is volt, ami az írás szóhasználatát érintette. Mondván, fogjuk már fel, nincs olyan, hogy „harci kutya”.

Mivel ez a felindultság már nem először fordult elő, ezért próbáltunk utánajárni a megnevezés helyességének.

Kis „harci kutya” történelem

A kutyák kategorizálásakor kiindulási pont lehet a Nemzetközi Kinológiai Szövetség, azaz az FCI által összeállított lista, ami tíz különböző csoportra osztja a világon létező kutyafajtákat. Vannak itt terrierek, tacskók, spiccek, agarak és sok más fajta, a teljes listát ITT találják.

Jóllehet, ezen a listán nem szerepel a „harci kutya”, mint kategória, ezért érdemes máshonnan közelíteni, hiszen az is biztos, hogy nem az ÉrdMost szerkesztőségében született meg a kérdéses kifejezés.

A DogX kutyás szakportál cikke például olyan „harci kutyákról” szól, akiket az ember a különféle háborúskodásai során „katonaként” használt. Volt, hogy ezek az állatok páncélban és szöges nyakörvben támadtak az ellenségre, vagy épp őrző-védő, valamint hírvivő szerepet kaptak a harcok során. És ez nem volt különlegesség, hiszen az ókortól kezdve egészen az újkorig, kultúrköröktől függetlenül találni rá példát. Igaz, mára ezeknek a fajtáknak a jelentős része kipusztult.

Persze valószínű, hogy a „harci kutya” fenti értelmezése mára feledésbe merült, vagy inkább egy új jelenség apropóján kezdték a kifejezést használni. Állítólag olyan állatviadalokkal, amelyekben kutyák is szerepeltek, már az ókori ember is előszeretettel szórakoztatta magát, de a műfaj igazán a közép- és újkori angolszász világban lett népszerű.

A kutyaviadalokon eleinte csupán a természetes kiválasztódás által vadabbnak, erősebbnek született ebek küzdöttek, majd, ahogy az ember egyre bátrabban nyúlt bele a teremtésbe, úgy egyre kegyetlenebb kutyák kerültek ki a keze alól. Eljött az idő, amikor kifejezetten és tudatosan véres harcokra tenyésztettek kutyákat. Vagyis így kapott új értelmet a „harci kutya” kifejezés, amit jól vagy rosszul, de használtak is az emberek.

Az emberi beavatkozás révén született meg a pitbull is, hivatalos és teljes nevén: amerikai pitbull terrier, ami a közvélekedés alapján a „harci kutyák” címerállata is lehetne. Ugyanakkor, függetlenül attól, hogy az evolúció vagy az emberi kéz befolyásolta, számtalan másik fajtára is rámondják, hogy az, vagyis „harci kutya”.

Persze nem véletlenül, hiszen ezeket a fajtákat is előszeretettel ugrasztották egymásnak a már említett állatviadalokon. Ilyenek például az amerikai staffordshire terrier, az argentin dog, a bullmasztiff és sok egyéb fajta.

Önbizalmat növelő kutyák

Dr. Pozsgai Eszter, állatvédelmi szakjogász, az érdi kötődésű KOPO Csapat Állatvédő Jogvédelmi Egyesület egyik alapítójának elmondása szerint az állatvédelemben a fentebb felsorolt fajtákat csak úgy emlegetik: „*****növelő” kutyák. Szebben mondva, olyan ebek, akik gyarapíthatják gazdijuk önbizalmát. Hogy miért mondják ezt, azt mindenki döntse el maga, mindenesetre nem tűnik hízelgőbbnek a „harci kutya” kifejezésnél.

Ugyanakkor a „harci kutyáról” egyértelműen úgy gondolja, hogy egy rémületet, félelmet keltő megfogalmazás. Olyan érzésünk lehet tőle, hogy jobb, ha távol tartod magad a kutyától és a gazdájától is. Viszont úgy is lehet használni ezt a kifejezést, hogy az alapvetően csak egy utalás legyen az adott fajta „viadalos” múltjára.

„Ha mégis használjuk, akkor tegyük idézőjelbe, vagy mondjuk azt, hogy támadó kutya. Esetleg határozzuk meg a kutyák ezen csoportját a fizikai tulajdonságaik alapján, hogy azok a kutyák, akik erősek és fürgék. De a legjobb ha nevén nevezzük a kérdéses fajtát.”

Amúgy pedig azt is árulkodó lenne megnézni, hogy a kutyatámadások hány százalékát követik el mondjuk border collie-k, teszi hozzá félig-meddig viccesen.

Ne a fajtát, az egyedet nézzük!

Kurys Anita etológus, viselkedésterapeuta neve már ismerősen csenghet az ÉrdMost látogatóinak, hiszen „Mindent a kutyákról” címmel hónapok óta saját podcastműsora van nálunk, amiben ugyan sok kutyás téma napirendre került, de az ebekre vonatkozó nyelvezet még nem.

„Ha az ember lát egy ilyen kutyafajtát, akkor általában rajta ragad a tekintete”

– fogalmaz a szakember, egyúttal hangsúlyozza, mégsem szabad általánosítani, hanem az adott egyedet kell nézni.

Az általunk bemutatott érdi kutyatámadásból kiindulva elmondta, ez az eset egy viselkedési eseménysorozat szomorú következménye. Induljunk ki abból, hogy van egy adott terület, jelen esetben egy kert, ahol a kutya él, és, amit egyszersmind védelmez is, hiszen a kutyák eredendően ösztönös célja, hogy a területhatárokat figyelje, és megóvja a helyet a betolakodóktól.

„Megfigyelhető, hogy a kerítés közelében kifejezetten intenzívvé válik ez a territoriális magatartás. Amikor egy ugató kutya a kerítés mellett rohangál fel-alá, akkor ő arra törekszik, hogy távol tartsa az idegent a terület határától”

– emeli ki Kurys Anita, aki szerint a kérdés inkább az, hogy az adott egyed mennyi időt tölt ezzel a viselkedéssel.

„Ha egy kutyának annyi dolga van csak, hogy egész nap ugassa a járókelőket, őrjöngjön a kerítésnél, akkor ez a viselkedés olyan mértékben torzítani kezdi a kutya személyiségét, hogy egyre csak nő benne a feszültség. Sok, ebből adódó viselkedésproblémával dolgozom naponta. Az a cselekvéssorozat, melyben a kutya a hétköznapjainak a nagy részét tölti, az válik szokássá. Legyen ez bármi. Sok meglepő, fura szokást láttam már, amit az unalom formált. Ebből az állapotból lesznek a különféle kényszerviselkedések, pótcselekvések, mindenféle torzult magatartás, frusztráció. Ennek az egyik szélsősége lehet az abnormális agresszió, azaz a szándékos gyilkolás.”

Szerinte ebben a tekintetben rengeteg a hasonlóság ember és kutya között. A nem jól kezelt, vagy le nem vezethető feszültség nálunk, embereknél is számos olyan viselkedésproblémát, szociális konfliktust okoz, ami ránk nézve, vagy a környezetünk számára sérüléssel, balesettel jár.

„Az a kutya, aki az ideje nagy részét a kerítés mellett területőrzéssel tölti, nagy valószínűséggel kerül szélsőséges, ingerült állapotba, és ha mondjuk a kerítés átugorható, megkerülhető, akkor a kutya nem fog ott maradni, hiszen ő nem ismeri a helyrajzi számokat, kiront onnan”

– jelenti ki Kurys Anita.

Ha ez megtörténik, az nem a fajtán múlik, bármilyen kutya képes lehet erre. Minden territoriális fajhoz tartozó egyed. A legnagyobb veszély az, amikor egy nagyon erős testfelépítésű, erős állkapcsú és fejizomzatú fajta kerül ilyen idegállapotba, amit aztán a kerítés sem állít meg, ott a találkozás végzetes lehet. Különösen, ha nagy a testméretbeli különbség az egyedek között.

A zsákmányösztön még nem agresszió

Dr. Pozsgai Eszter szerint fontos tudni, hogy ezek, az úgynevezett „harci kutyák”, alapvetően állatra támadnak, nem emberre. Az érdi eset is ezt igazolta, ahol a támadó a másik kutyára rontott rá. Mint mondja, egykoron tenyésztési elv is volt, hogy más állatokkal, kutyákkal lehetnek durvák, de az embernek engedelmeskedjenek.

Kurys Anita szerint az evolúciós háttér legalább ilyen lényeges, ha szeretnénk megérteni a kutyák hozzáállását.

„Tekintve, hogy minden ma élő kutya egy, a farkassal közös őstől származik, mindegyik képes az agresszióra a fajtársakkal szemben, és mindegyik rendelkezik zsákmányösztönnel. Az agresszió az állatvilágban normális dolog. Ragadozóknál „valamit megenni” is agresszív viselkedés, mégis az életben maradásuk alapja, hisz táplálkozniuk kell.”

Az etológus magyarázata szerint a fajtársak között megjelenő agressziónál az erőforrás megszerzése a cél: a versengés, nem pedig az ölés, ami természetesen másként történik falkán belül és idegen egyedek között. Abnormális viselkedéssé a mértéke szerint válhat.

Akkor nevezzük az agressziót abnormálisnak, ha nem kizárólag az erőforrás megszerzéséért történik, ha minimális provokáló helyzet – például a másik fél látványa – is kiváltja, ha a támadó fél nem tartja be a ritualizáció szabályait, tehát egy funkció- és kontrollvesztett állapot bontakozik ki.

Amennyiben a szelekció abba az irányba halad, hogy ezt a magatartást tovább erősítse, vagy inkább torzítsa, úgy kifejezetten magas zsákmányösztönű kutyákat lehet létrehozni, mely egyedek akár fajtársaikat is prédának tekintik. Ilyen esetben szinte mindegy, hogy a másik egyed milyen ivarú, a támadó fél a mozgó kutyában prédát lát. Ha a genetikai örökség mellé az adott egyednek rossz tartási, szocializációs, nevelési tapasztalatai vannak, akkor az a találkozás végzetes is lehet.

„Én egyéni képzéseket tartok, és látom, hogy azok a kutyák, akiket nem sétáltatnak rendszeresen, akiknél nincs meg a napi egészséges feszültség levezetés, nincs meg a kiegyensúlyozott kapcsolat a gazdával, továbbá az eb nem kapja meg azt a figyelmet, amire annak az egyednek szüksége van, vagy nem jó figyelmet kap, mert a figyelem egy nem kívánt magatartást erősít meg, akkor számos szélsőséges viselkedésforma fogja jelezni, hogy a kutya nincs jól. Ha ezek az imént említett tényezők mind jelen vannak, akár az ölés is megjelenhet, mint abnormális magatartás”

– fogalmaz a szakember.

A kutyák is fehér lapként születnek

Kurys Anita úgy véli, a kutyák is olyanok, mint az emberek, tiszta fehér lapként jönnek a világra. Ha egy gyerek élete során nem jó viselkedésmintát lát, ha bántalmazott gyerekként él, ha a morálisan megkérdőjelezhető viselkedés számára a normális, akkor nagy valószínűséggel bűnözővé válik. A kutyák magatartására is ilyen jelentősen hat a környezet.

Mint elárulja, neki egy amerikai staffordshire terriere van, rendszeresen jár vele állatbemutatókra, ahova magával viszi a napos csibéjét és a házi nyulát is. Egyik kezében az egyik, másikban a másik, közben a kutya középen figyeli a produkciót. Persze rá is mondhatnánk, hogy „harci kutya”, de nem lenne ésszerű, mert attól még, hogy egy bizonyos fajtát képviselő egyedről van szó, nem lesz olyan, mint esetleg azok az egyedek, amelyek szintén amstaffok, de agresszívek.

Kutyaviadalok napjainkban – legalábbis hivatalosan, legálisan – már nincsenek, a „föld alatt” viszont még elő-előfordulhatnak, árulja el Pozsgai Eszter, aki egy ezzel kapcsolatos történetet is megosztott, ami kiváló példa arra, hogy mennyit számít a nevelés.

Történt, hogy illegális küzdelmekre tartott kutyákat foglaltak le a hatóságok, amelyeket aztán olyan kennelekbe tettek, aminek az egyik fala – ami a kutyákat választotta el egymástól – betonból volt. Az egyik „viadalos” kutya pedig olyannyira „találkozni akart” a mellé helyezett kutyussal, hogy addig rohant, ugrott neki a betonfalnak, amíg teljesen szét nem verte a saját fejét.

Kurys Anita szerint minden kutyából ki lehet hozni az agressziót, ez normális.

„Abnormálissá akkor válik, ha az ölés a cél. Egy ilyen kutya esetén szinte mindegy, hogy az utcán tartózkodó fajtárs nyugodtan sétál a gazdi mellett pórázon, vagy maga is kontrollvesztett állapotban van és ugat. Nem ezen fog múlni a találkozás kimenetele, hanem a torzult személyiségű kutya lehetőségein.”

Mint mondja, egy mentálisan egészséges kutyánál az ölés nem az első és magától értetődő ötlet, hiszen a jól szocializált többség megáll egy szimbolikus erőfitogtatásnál, vagy esetleg harap. Viszont, amelyik kutya elmegy a gyilkolásig, abban nincs gát. Az az egyed máskor is ölni fog, ha lesz rá módja, teszi hozzá.

Az etológus, viselkedésterapeuta ugyanakkor felhívja a gazdik figyelmét, hogy azok, akik olyan kutyafajtákat vásárolnak, amelyek genetikailag magasabb zsákmányösztönnel rendelkeznek, nekik tudniuk kell, hogy egy fegyvert kaptak a kezükbe. Csak rajtuk múlik, mely viselkedésekre erősítenek rá az életmóddal, ahogy az is, hogy annyit foglalkoznak vele, hogy boldog, nyugodt élete legyen.

„Az a kutya nincs jól, akinek ölnie kell”

– vélekedik Kurys Anita.

Időközben egyébként a cikk apropóját jelentő kutyatámadás ügyében is zajlottak az események. Az ÉrdMost Barabás Emőkétől, az önkormányzat Igazgatási és Hatósági Főosztályának vezetőjétől megtudta, hogy a támadás során elpusztult yorkshire terrier tulajdonosának bejelentése nyomán a bejelentés támadással kapcsolatos része átkerült a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Pest Vármegyei Kormányhivatal Érd Járási Hivatala részére.

Míg a bejelentés azon részével kapcsolatosan, hogy az eb közterületen tartózkodott póráz és felügyelet nélkül, hatósági ellenőrzést folytattak le a tárgybeli ingatlanon, ahol – tekintettel arra, hogy hiányosságokat is tapasztaltak – kötelező határozatot adtak ki. Ennek részleteiről viszont nem árulhatott el információkat.

Ugyanakkor elmondta, hogy a kötelezésben foglaltakat természetesen visszaellenőrzik a jövőben, és amennyiben azokat nem tartják be, állatvédelmi bírság kiszabására is sor kerülhet. Az állatvédelmi bírságról bővebben ITT olvashatnak.