„Novák Ferenc Tata 94. életévében, 2024. augusztus 17-én hajnalban békésen elaludt. A kiszolgáltatottság helyett a megnyugvást választotta, bölcsen hagyta, hogy kifogyjon belőle az életerő” – így búcsúztatta családja az ismert etnográfust, koreográfust.

Mint levelükben felidézik, Novák Ferencnek sokat köszönhet a magyar kultúra; ő és néprajzkutató társai (köztük Martin György és Timár Sándor) őrizék meg az 1950-es évektől a Kárpát- medence néptánchagyományát. Novák Ferenc nem csak konzerválta, de a klasszikus színházi előadások szerves részévé formálta ezt a kulturális örökséget – táncdramaturgként alkotta meg a kultikus  István a király rockopera néptáncbetéteit, ő készítette az 1981-es Csíksomlyói Passió koreográfiáját is.

Munkásságáért hosszú élete folyamán számos állami és művészeti díjat kapott: az Erkel Ferenc-díj, Kossuth-díj birtokosa volt, 2004-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendjével, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze díjjal ismerték el munkásságát.

Novák  Ferenc személyében a hetvenéves Bihari János Táncegyüttes alapítóját, a három évtizeden át működő Honvéd Táncszínház megálmodóját és művészeti vezetőjét, a mai napig prosperáló Nemzeti Táncszínház kitalálóját is tisztelhetjük – emlékeztet családja. Hangsúlyozták, Novák mélyen, de nem kritikátlanul szerette hazáját, melynek sorsáért az utóbbi években rengeteget aggódott.

„Tata” életének utolsó hónapjaiban is szellemileg friss és aktív volt: áprilisban még Táncháztalálkozón tartott előadást több száz ember előtt, három hete pedig a Népszavának adott interjút.

Az ismert koreográfus Érdhez is kötődött, gyakran megfordult helyi víkendházában. Lapunk 2021-ben, nyaralójának teraszán készített vele interjút.

A beszélgetésben elhangzott, hogy a csárdás és a tangó egy tőről fakad, és hogy a falusi táncház ugyanazt a funkciót töltötte be, mint ma a diszkó – a fiatalok akkor is, ma is ismerkedni, szórakozni akartak. Novák keresetlenül mesélt arról is, hogy élete során begyűjtött összes „plecsnije” közül csak egyet akasztott ki a falra:  a borakadémikusi bronzdíját, mert a bor megítélésében nem ismert tréfát.