A Czabai-kert csak a nevében kert. Valójában a hamzsabégi erdő maradványa, 120-130 éves fákkal. Az egyhektáros területen közel 300 tölgy él: ezek a korábbi fák gyökérállományából nőttek ki, amikor az 1800-as évek végén tarra vágták  az erdőt.

A Czabai-kert 1977 óta természetvédelmi terület,  2000-ben megkapta a Madárbarát kert címet. De ami miatt jó itt lenni, sajátos hangulata, szépsége megfoghatatlan és díjazhatatlan.

Itt más a mikroklíma, ha a nagy kapun belép az ember, egy hűvös, madárdalos, zöld világba kerül, mesebeli sarkokkal: emitt szélcsengőket fúj a szél, amott egy hinta csábít önfeledt ringatózásra.

Sok-sok virág tarkállik cserepekben, a kis ház hűvös terasza előtt pedig diófa bólogat. Előttünk deszkákkal fedett úszómedence, ami nézőtér funkcióját tölti be: a Czabai-kertben gyakran adnak koncerteket helyi művészek, szoktak itt alkotni a KÉK-ek, verselni az irkások, fellépnek együttesek, kórusok.

Ebbe a környezetbe örömmel jön előadó, alkotó és közönség. Legközelebb nyár végén, jobban mondva szeptember elején lesznek ilyen alkalmak, tudjuk meg Balázstól, aki ígéri: amint meglesz a végső dátum, szól majd, hogy közzétehessük olvasóink körében.

A Czabai-kert állandónak és változatlannak tűnik a múló időben, ahogy a gazdája is, aki, bár elhagyta már a nyolcvanat, továbbra is lelkiismeretesen gondoz fát, növényt, madarat, helyi kultúrát, és adja tovább ismereteit az érdeklődőknek, kiváltképp a hozzá érkező iskolásoknak.

Pedig nincs könnyű dolga, a klímaváltozás a kertben is erősen érezteti a hatását mintegy 8-10 éve. Hamarabb öregszenek és pusztulnak el a fák, egyre kevesebb a madár és a rovar (például a szarvasbogár, amiből alig található egy-kettő, pedig régen sok élt itt). A fák alatt megbúvó házban pedig egyre nagyobb a meleg, hiába árnyékolják a tölgyek.

De beszéljen erről – no meg a kert gondozásáról, az itt élő növények, állatok ápolásáról – maga Balázs, akivel a héten készítettük Balogh Alex kollégánkkal az alábbi kisfilmet: