Végleg pont került a víztorony-ügy végére: az évtizedek óta használaton kívül álló létesítményt a Krause cég lebontotta a hétvégén.
Tették mindezt csendben, publicitás nélkül: bár szerettük volna megörökíteni az eseményt, nem tehettük meg, mert nem tudtunk róla, ahogy az önkormányzat sem.
A nyilvánosság kizárásán voltaképp nem kell csodálkoznunk: a közgyűlés legutóbbi ülésén, amikor is levették a helyi védelmet a toronyról, és a Krause zöld utat kapott a lebontásához, a két toronyvédő aktivista közül az egyik éhségsztrájkkal fenyegetőzött (részletek itt).
A cég a nyilvánosság kizárásával valószínűleg szerette volna elejét venni annak, hogy az aktivista a toronyhoz láncolja magát vagy egyéb szélsőséges tettel álljon ki egy olyan létesítmény mellett, ami – bár az aktivisták az országos műemlékvédelemhez fordultak – nem kapott országos védelmet, és a helyiek sem ragaszkodnak a fennmaradásához.
Mindez teljesen világossá vált a torony sorsával kapcsolatos társadalmi véleményeztetési eljárás során, ami több mint egy évig tartott. Mindenkit meghallgattak, az ombudsmanntól a műemlékvédelemig sokan vizsgálódtak, a két aktivistát is többször meghallgatták.
Kiderült, hogy sem a műemlékvédelem, sem az érdiek nem ragaszkodnak a torony létezéséhez: az itt élők 98 százaléka szerint a település nem lesz szegényebb azzal, ha a víztornyot lebontják.
Ez nem csoda, hiszen míg a helyi védelem megszüntetése a közgyűlés elé nem került, itt élők zöme nem tudott a víztoronyról, ami évtizedek óta használaton kívül állt, leromlott állapotban, magánterületen.
Június 27-én, miután a műemlékvédelemtől zöld utat kapott, és az ombudsmani vizsgálat is lezárult, a közgyűlés úgy döntött, leveszi a helyi védelmet a toronyról, és arról is döntöttek, hogy településrendezési szerződést kötnek a Krause Kft.-vel.
Ennek értelmében a Krause 47 millió forintot fizet be a városfejlesztési alapba. Ebből leaszfaltozzák a Tanácsos és a Könyvelő utcát, a fennmaradó összegről pedig a Papi földeken lévő vizes játszóteret hozzák rendbe, és a Minaretet teszik látogathatóvá.
Bár az egyik toronyvédő aktivista a közgyűlésen közölte, hogy a kormányhivatalhoz fordul, ezt vélhetően nem t ette meg, hiszen az önkormányzatok munkáját végző felügyeleti hatóságtól nem érkezett az önkormányzathoz semmilyen ezzel kapcsolatos dokumentum.
A torony lebontásának immár semmi akadálya nem volt. A helyi védelem megszüntetésével a cég dönthetett arról, mikor bontja le a tornyot, nem kellett jeleznie az építési hatóságnál. Így kerülhetett sor arra, hogy a közgyűlési határozat után nem egészen egy hónappal pontot tettek az ügy végére.