Eőry Emil ízig-vérig érdi művész volt. Igaz, Rábacsécsényben született 1939. június 8-án, de csupán egyéves volt, mikor családjával Érdre költözött. A VMG-ben, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult. 1968-tól ’72-ig művészeti tanulmányokat folytatott a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolán.
Hosszú élete során anyagba álmodott kisplasztikákat, domborműveket, plaketteket, de szobrai mellett a festményei is ismertek. Munkáit műfaji sokféleség, változatos anyaghasználat, emblematikus tömörségű formaadás jellemzi.
1968 óta szerepelt kiállításokon. Korai, figurális korszakának klasszikus szépségű márvány- és bronzszobrait (pl. Sziszifusz, 1972, márvány) a 80-as évektől absztrakt formák követték. A 90-es évek végétől a viaszveszejtéses bronzöntés új lehetőségeit keresve invenciózus kisplasztikai sorozatot indított útjára.
A 90-es évek nagyobb méretű bronzkompozíciói elsősorban a görbült és hasított síkok találkozásával foglalkoznak. Az utóbbi időszak szobrászi törekvéseit a Szintézis (2002, bronz) című, harmonikus arányú, áttört idolforma összegzi. Szobrászi munkásságát expresszív forma és színvilágú festmények sora kíséri.
Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Képző és Iparművészek szövetségének és a Magyar Szobrász Társaságnak. Alapító tagja az X-art Egyesületnek és az Érdi Művésztelepnek. Számos egyéni és csoportos, országos és külföldi kiállításon vett részt, több alkalommal díjazták műveit.
A város, ahol élt, rangos elismerésekkel köszönte meg azt a munkát, amit Érden, Érdért (is) végzett: 1996-ban megkapta Érd város Életműdíját, 2015-ben pedig Érd díszpolgárává választották.
A díj átvételekor úgy fogalmazott: egész életében ösztönösen igyekezett hozzátenni valamit a nagy közösség értékrendjéhez. “Tettem, amit tettem, és ha ezért elismerés jár, az külön öröm” – mondta.
Életművét felvették az érdi értéktárba is. Az Érdi Hungarikum Klub oldala így ír róla:
„Alkotásai szervesen illeszkednek a város tereihez, mintegy kitöltve, kiegészítve és megszépítve azt. Legyen az akár köztéri emlékmű, iskola névadójának portréja, díszkút, vagy egy Polgármesteri Hivatal míves fogantyúja.”
Bár a művész már nincs köztünk, alkotásain keresztül örökre Érden, Érdért él tovább. Mi ezzel a rövid portréfilmmel emlékezünk rá: