Lehóczki Fanni tizenegy éve él Érden a csaldájával. Már az óvodában részt vett rajzversenyeken, az iskolában rajszakkörre járt. Öt-hat éve vált élete komolyabb részévé a festés.

„Eleinte csak papírra festegettem. Később a nagypapám kedves régi barátjától, aki tudta, mi a hobbim, egy festőkészletet kaptam ajándékba. A készlet állványt és vásznat is tartalmazott. Akkor határoztam el, hogy a testvérem születésnapjára elkészítem az első vászonképemet, ami egy csikót ábrázolt. A kép nagy tetszést aratott”

– emlékszik vissza.

Fanni Ausztriában végezte a főiskolát, pont a Covid időszaka alatt, ami megnehezítette a hazautazást. A festés jelentette számára a kikapcsolódást, alkotásainak jelentős része ebben az időszakban készült. Egyik képét nászajándékba adta egy házaspárnak, akik ketten egy osztrák hotelt üzemeltettek, a képet pedig kihelyezték a szálloda recepcióján – innen pedig egyenes út vezetett egy kiállításig.

Miután befejezte a főiskolát, a fiatal lány Stájerországban kezdett dolgozni, ahol több képét is megvásárolták, sőt, egyéni elképzelések megvalósítására is felkérték. Egy osztrák festőnő  lehetőséget adott számára, hogy részt vegyen a kurzusán, ami felemelő élményt jelentett számára.

„Jelenleg itthon élek és dolgozom. Kicsit kevesebb időm jut a festésre. Sok terv és ötlet van a fejemben, ami megvalósításra vár. Számomra a festés teljes kikapcsolódást jelent, hosszú órákat, egész napot el tudok tölteni ezzel. Ötleteimet alapvetően az engem körülvevő természetből, megélt érzéseimből, hangulataimból merítem.”