Egyik kedvenc csoportomban a Facebookon hetek óta a csiga a fő téma. A Vegyszermentes kertek 123 ezer főt számláló csoportja igazán békés népség, ahol a kémia az utolsó eszköz, amihez nyúlnának, de amikor az kerül szóba, hogy kinek hány fenevad rágta tarra a kertjét, egészen be tudnak vadulni. Megvallom, csigakárosultként ezt az elkeseredett dühöt nagyon meg tudom érteni. Ugyanakkor, mivel a családom szerint a faji alapú megközelítés igen problémás, és a csiga is része a biodiverzitásnak, elkezdtem utána nézni a kérdésnek. Először pusztán a kényelmem érdekében, hátha találok valami jó vegyszermentes módszert az éjszakai mészárlás kiváltására. Aztán elkezdett differenciáltabbá válni a kép.

Először is arra jutottam, hogy érdemes csiga és csiga közt különbséget tenni, méghozzá nem csak annak mentén, hogy házas vagy házatlan. Az egy dolog, hogy az őshonos éticsiga köztudottan védett faj, elpusztítása természetkárosításnak minősül és büntetendő. Egyrészt ugyebár nincs az a sötétben bujkáló természetőr, aki észrevenné, ha valaki – mondjuk én – a kertjében éjszakai csigavadászatra indul, másrészt nem is tudom, mikor találkozom utoljára éticsigával. Olyankor pedig Lovasi András csigadala jut szembe, és elteszem láb alól – szó szerinti értelemben.

Na de aztán kiderült számomra, hogy a hazánkban található mintegy 30 házatlan csigafaj közül is csupán tíz kártékony. Azok viszont nagyon. Na de melyikek?

Kifejezetten rosszul éreztem magam, amikor azt olvastam, hogy a barnás testén fekete leopárdmintákat viselő óriás meztelencsiga – amelyből az éjjel kettő is a kapa alá került nálam -, például hasznos, mert kifejezetten hulladékot fogyaszt: eltakarítja a kerti ösvényeken, fűben széttaposott gyümölcsöket, rovarokat, és nem bántja a haszonnövényeket. A 24.hu-nak nyilatkozó csigakutató szerint gyönyörű – nekem mondjuk a gyomrom fordul fel tőle -, ám vesztét az okozza, hogy ha éjszaka kimegyünk, biztos találunk néhányat az ösvényen, így a bűnösök helyett ártatlanul lesz céltáblája letarolt kertünk láttán támadt jogos bosszúnknak. A kutató a statárium helyett a tettenérést javasolja, vagyis az éppen táplálkozó csigák összeszedését. Így némi tudásra szert téve célzottan azokat fogjuk likvidálni, amelyek valóban megérdemlik.

Ilyen például a narancssárga-barna spanyolnak nevezett meztelencsiga, amely csapadékos időszakban ellepi a kerteket – nálam szerencsére nincs -, és lelegel mindent. Gyorsabb az életciklusa a hazai fajokénál, és egy-egy alkalommal 70–80 tojást képes lerakni.

2019-ben lehetett olvasni, hogy kutatók két idegenhonos – távoli országokból zöldségekbe rejtőzködve behurcolt – invazív faj terjedését kezdték vizsgálni, és ehhez a lakosság segítségét kérték. (Azóta már mindkettő szépen el is terjedt.) Az egyik a fehérsávos, a másik a cirádás éticsiga. Az invazív fajoknak eleinte nincs természetes ellenségük, így egyes területeken végletesen elszaporodtak, az ellenük való védekezés tehát igencsak ajánlott.

Na de hogyan?

Személyesen igazolhatom, hogy a kávézacc például egy ideig beválik, tényleg nem szeretik a meztelencsigák, de pár naponta a szórást ismételni kell. Mivel a növények számára hasznos tápanyag, nincs ellenjavallata. A gond ezzel csak az, hogy nem főzünk annyi kávét, amennyire egy kert összes haszonnövényének elég lenne.

Amíg kicsik a palánták, megvédhetjük fizikai akadályokkal, például kivágott PET-palackkal, apróra zúzott tojáshéjjal (na de ki eszik annyi főtt tojást?)

A többi okosságot már – a velük járó kommentekkel – a FB-csoportból kölcsönöztem. Szemezgessenek belőlük!

„Fahamu csodákra képes!!! Nálam nincs csiga, tavaly a fél kertet lezabálták. Éjjelente fej lámpával vadásztam őket. Minden ágyást körbe szórtam vastagon.”

„Működik gyerekek! A zabkorpa a fegyver ellenük… Fél kilenctől 10-ig ennyi gyűlt össze.”

„Csak gondolatébresztőnek írom, hátha van benne valami. Télen eltört a bokám, ezért idén tavasszal nem voltam olyan fitt, ami a kertemet illeti. Igaz, nincs nagy kertem, paradicsom, tök, cukkini, bab, ilyesmik vannak benne. A szomszéd telek elhanyagolt, nem lakik ott senki, évente ha 2-szer lenyírják a gazt, aztán ennyi. Másik két felöl nincs kert, esetleg fű, virágok, rengeteg bokor és fa. Én nagyon szeretem a gyógynövényeket, használom is, a kertem tele van körömvirággal, büdöskével, meghagytam a pitypangot és más gyógynövényt is (saját célra) amit esetleg más kikapál, mint gazt.

Rengeteg gyík van, madarak (télen etettem őket) van éticsiga, sikló, rengeteg bogár, katica is többek között és még ki tudja, milyen állatok, akivel még esetleg nem találkoztam. Van a kert végében gallyakból összehordott kupac, farakás, dzsungel a bodzabokrokból, sorolhatnám.

Ha valaki látná a kertemet, azt mondaná, milyen trehány, gondozatlan… DE! És itt jön a lényeg. Valahogy eltűntek a spanyolcsigák. Remélem, hogy nem csak átmeneti ez a helyzet és tényleg megszűnt az invázió…!”

„Nálunk is hasonló állapotok vannak, ennek ellenére szedegethetem a spanyolokat… nem mondom, hogy mindent letarolnak, de számottevő veszteséget okoznak.”

„Igen, ha felépítünk egy teljes táplálékláncot a kertünkben, mindennek meg lesz a helye és beáll az egyensúly. Nálunk nagyon hasonló a „rendezettség” meg a szomszédhelyzet, és szintén semmi gondot nem okoz semmilyen csiga.”

„Sajnos szerintem ez sok-faktoros, és az nem elég, amiket írtál. Én egy évig jártam Zala és az Őrség gyönyörű helyeire telket keresni, szinte érintetlennek ható, buja természedvelmi meg naturás helyekre, és ezek a spanyol meztelen dögök olyan számban tobzódtak a természetes ellenségek dacára, hogy megtanultam megbecsülni, hogy az én kertemben csak kábé egy millió van.”

„Nem igaz, hogy a házas csiga friss növényt nem eszik! Kimondottan kedveli a fiatal palántákat, az érett epret, az árnyékliliomot csutkára rágják, és még sorolhatnám. Ezeket onnan tudom, hogy nálam, csak elvétve van meztelencsiga, mindent a házasok zabálnak fel! Hiába a komposzton rothadó maradvány, én a sorok közt is ott hagyom a kihúzott gyomot, hogy legyen nekik rothadó cucc, de a zsenge kultúrnövény leveleit szeretik igazán. Ha nem jut, akkor beérik a rothadó maradványokkal is, és nem fordítva! Valaki nagyon félreértette a csigák működését!”

Bár az egyik csigakutató az indiai futókacsát ajánlja, és állítja, hogy csigából sokkal többet fogyaszt, mint salátából, viszonylag kevesen választják ezt a védekezési módot.

Egy posztoló azonban pár napja megtalálta az igazi megoldást.

„Na, most tényleg, de tényleg megvan a tuti módszer csigák ellen: vizes árok. Két napja folyik a víz keresztül a kertem egy részén. És mivel a csiga nem tud úszni, nem fér hozzá semmihez. Hálistennek emeltem az ágyásokon, csak a közökben áll a víz. Egyetlen meztelencsigát sem találtam a vadászat alatt. Nesztek csigák, most megszívtátok!”