Galíciában járt az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület negyvenkét tagja. A négynapos út első megállója Lőcse volt, ahol a messze földön híres  Szent Jakab-templomot látogatták meg. A gótikus templom Szlovákia legjelentősebb szakrális építményeihez tartozik.

A második napon már Rzeszówban sétáltak. A város Lengyelország délkeleti részén fekszik, a Kárpátaljai vajdaság és a Rzeszówi járás székhelye.  A magyar látogatókat idegenvezető fogadta, kalauzolásával tartalmas órákat töltöttek itt. Majd Bliznébe utaztak, ahol a gazdagon díszített fatemplomot nézték meg.  Szállásukon Elżbieta Śnieżek várta őket, akinek édesapja Magyarországon volt menekült, és sok történetet megosztott az édesapjával kapcsolatban.

A harmadik napon Sanokba ment a kis csapat. A skanzen felé menet gyalogosan keltek át az Eiffel által tervezett hídon.  A skanzen után városnézés következett, aki akart, még Švejkkel, a derék katonával is fotózkodhatott. A város sétálóutcáján ugyanis egy életnagyságú Švejk-szobor üldögél, fénylő orral pipázva, egy padon pihenve. (Az orra azért fényes, mert a hiedelem szerint aki megfogja, és valami kellemeset kíván, az be is teljesül).

Sanokban áll a szobra Szánoki Gergelynek is, ő volt Hunyadi Mátyás és László lengyel származású nevelője, aki a kor szokásai szerint latinul nevelte a későbbi királyt és fivérét. Itt is koszorúzott a csoport.

A sanoki múzeum is adott bőven látnivalót: az impresszionista és szürrealista művész, Zdzisław Beksiński művei mellett ortodox és görögkeleti ikonkiállítást is láthatott a magyar csapat.

Hazafelé megálltak Rymanówban, ahol az iskola épületének a falán Balassi Bálint emléktáblája található (a költő három ízben is bujdosott lengyel földön). Az emléktáblát megkoszorúzta az egyesület.

Az utolsó nap délelöttjét Krosnóban töltötték. A város nagyon fontos kereskedelmi pont volt, főleg magyar szempontból. Nem véletlenül viseli utca is a Magyar (Węgierski) nevet: a magyar borkereskedelem járult hozzá a város felemelkedéséhez. És ne feledkezzünk meg a Magyar kapuról sem, ami ugyan már nincs meg, de a helyét emléktábla őrzi. Más magyar vonatkozásai is vannak a városnak: a Piactér egyik házán egy kerámia dombormű Zalaegerszeg ajándéka.

A városban működik a Robert Portius Társaság, amely minden augusztus utolsó hétvégéjén megrendezi a magyar borok fesztiválját.

A csapat utolsó megállója Łużna volt. Itt a 123-as számú temetőbe mentek, ahová elkísérte a csoportot a város polgármestere, Mariusz Tarsa is. Miközben megemlékeztek az I. Világháború halottjairól, eleredt az eső – ezzel a szomorú képpel vettek búcsút Lengyelországtól az egyesület tagjai.

„Nekem ez az utolsó nap jelentette a legnagyobb élmény, a történelmi vonatkozása miatt” – mondta az ÉrdMostnak Vernyik Anett, az egyesület elnökségi tagja. Mint fogalmazott, megrázó és gyönyörű megemlékezésnek lehettek részesei.

Kérdésünkre elmondta azt is: az egyesület évente egyszer szervez kirándulást Lengyelországba. Ez már húszéves hagyomány, amit csak a Covid tört meg, szerencsére nem véglegesen. „Galíciára azért esett a választás, mert közelebbi helyszín, sok magyar vonatkozása van és nagyon szép” – tette hozzá.

Az ÉrdLeMKe még két kirándulást szervez a nyáron, de ezeket már Magyarországon belül: Küngösre utaznak július 24-én, Szent Kinga napján, ahol a római katolikus templom viseli a szent nevét – az országban egyedüliként. Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda) Árpád-házi királylány, IV. Béla király lánya, Lengyelország és Litvánia védőszentje.

Szeptemberben Tápiómentére látogatnak majd el.