Bár az érdiek az elmúlt években megtanultak együtt élni a napi szintű csőtörésekkel, a karácsony előtti vízprobléma-cunami még a legerősebb idegzetűeket is próbára tette.

Szakemberek azóta alaposan megvizsgálták és feltárták az okokat, amiket az érdi vízmű (ÉTV) múlt hétfői taggyűlésén prezentáltak a tulajdonos önkormányzatoknak.

Arra már korábban fény derült, hogy a problémát a város vízellátásáért felelős, a kistérség stratégiai fontosságú, 600 mm belső átmérőjű azbesztcement csővezeték meghibásodása okozta, a hiba Érd és Diósd határán, a Homokbánya úti szakaszon keletkezett.

Az orosz gyártású azbesztcement vezeték több mint 50 éves, amelyet 11 évvel ezelőtt, 2013-ban nem az Érd és Térsége Vízmű Kft, hanem maga az érdi önkormányzat újítatott fel úgy, hogy támogatást hívott le rá a Svájci Alapból (ezt a pénzalapot az EU-n kívüli svájci állam biztosítja többek között Magyarországnak is cserében azért, mert az alpesi ország hozzáfér a közös uniós piachoz).

A szerkesztőség birtokába került jelentésből megtudtuk, a csőbélelés azt jelenti, hogy a felújítás során nem kellett tejes utcahosszban feltárni a csővezetéket (ami ezen a szakaszon 450 méter, de a teljes svájci projektben összesen 1,4 km-ről van szó), hanem kb. 150 méterenként nyitott munkagödrökben bontották meg a hálózatot, ahol aztán speciális módszerrel és technikai eszközökkel a cső belső falára helyeztek egy erre a célra kifejlesztett bélelő anyagot.

A szakértők megállapították, hogy a csőtörés oka egyértelműen bélelési hiba, vagyis a 11 évvel ezelőtt, horribilis összegből végzett munkák finoman szólva is hanyagul lettek elvégezve.

A kamerás feltárás során derült ki, hogy a bélésanyag begyűrődött, a bélelő anyagban bekövetkezett repedések, lokális hibák keletkeztek a teljes 160 méteren vizsgált szakaszon. További durva hiba, hogy a 160 méteres szakaszon a tömítő gumigyűrűk elnyíródtak vagy begyűrődtek. A hibajavításhoz kivágott bélelt azbesztcement csőmetszetből látható, hogy ezen a szakaszon kétrétegű bélelés történt.

Erre valószínűleg azért volt szükség, mert az elsőre kivitelezett bélésanyag behúzás nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Erre az első, nem megfelelő rétegre húzták tehát be második ütemben a már bent maradó anyagot. Ez a kétrétegű bélelés sajnos a kialakult állapot ismeretében nem bizonyult tartós megoldásnak, holott 40-50 éves élettartamot kellett volna biztosítson.

Vagyis a T. Mészáros András polgármestersége idején felújíttatott vezeték 10 évet is alig bírt ki, pedig svájci frank volt rá bőven. Sőt, akkoriban az ÉTV is jól állt anyagilag, olyannyira, hogy 2007 és 2013 között a tulajdonosok – köztük az érdi önkormányzat a francia Veoliával együttműködésben – pénzt vettek ki a cégből ahelyett, hogy eredménytartalékba helyezték volna. Összesen közel 850 millió forint osztalékot vettek ki a cégből.

A szakértői jelentés szerint 2013-ban rossz minőségű munkát végeztek ezen a csőszakaszon – amelynek egy része karácsony előtt szétrobbant, és a kamera felvételei szerint másutt is komoly repedések vannak –, ráadásul nem világos, hogy miért hagyták meg ezt az 50 éves csövet, amikor a nyomóvezeték másik részét ugyancsak a Svájci Alap támogatásából kicserélték modern fémvezetékre.

Ez azért furcsa, mert az ÉTV már akkor is állandóan és folyamatosan jelezte – mint a szakértői anyagban is olvasható – „az azbesztcement anyagú csőhálózat rekonstrukciós igényét”.

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a százhalombattai céget, amelyik annak idején a műtétet, pontosabban a bélelési beavatkozást végezte, időközben már fel is számolták, csődbe ment.

Súlyos öröksége így a városnak a vízhálózat-probléma.

Az említett 160 méter repedt bélelésű cső cseréje 130-160 millió forintba kerülne a városnak, ha a teljes 600-as azbesztcsövet szeretné kicserélni, az megközelítőleg 1,2 milliárd forintot emésztene föl. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen ezen neuralgikus szakaszon kívül rengeteg azbesztcső tekereg Érd alatt, amit a városvezetés szeretne kicserélni. Már ha lesz rá pénze.

A múlt év december 4-én elkezdődött, majd 18-án és 19-én folytatódott csőtörés-kálvária csúcspontja az volt, amikor a csőösszekötő idomok szétugrottak, amiket már nem lehetett megjavítani, így a beszállítóktól az ÉTV-nek új idomokat kellett rendelnie.

Igen ám, de az orosz gyártású 600-as cső nem szabványos – olvasható a szakértők összeállította jelentésben –, külső átmérője miatt ez a ritka méretű idom nem volt elérhető a magyarországi raktárakban, pedig az ÉTV munkatársai körbekérdezték a hazai vízműveket, raktárakat. Így végül külföldről, történetesen Olaszországból kellett megrendelni, ami aztán december 21-én meg is érkezett, kora délutánra pedig már üzembe is helyezték.

Az ÉTV előrelátóan tartalék idomokat is beszerzett (amik január 16-án érkeztek meg) arra az esetre, ha netán hasonló probléma lépne fel a jövőben. Tette ezt azért is, mert a bélelt csőben meglévő repedéseket a kamerás vizsgálat már decemberben kimutatta, így sajnos a vízműnek kalkulálnia kell azzal, hogy ez a 600-as azbeszt cső egy időzített bomba, bármikor szétrobbanhat újra. Viszont a pótalkatrészek most már legalább raktáron vannak, így az érdiek egy kicsit nyugodtabban alhatnak, legközelebb nem kell arra várni, hogy Olaszországból megérkezzen a várva várt alkatrész, a szakemberek azonnal tudnának lépni baj esetén.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a problémát végérvényesen elhárították, hiszen az elmúlt évek sorozatos csőtörései is azt jelzik, hogy a 300 kilométeres csőhálózat elavult.

A szakértői vélemény és a lakossági tapasztalat ezen a ponton mindenképpen találkozik: Érden napi szinten a kisebb átmérőjű, 300 km hosszú csőhálózaton átlagban 3-4 csőtörés történik normál üzemmenet mellett.

Minderre csak egyetlen magyarázat létezik, amit tulajdonképpen a szakvélemény is sugall, hogy a csőhálózat, ahogy az egész országban, úgy Érden is elavult, bőven túl van az élettartamán. Pár évvel ezelőtt a kormánynak dolgozó nyíltan fideszes kutatóintézet, a Századvég állapította meg egy átfogó, az országos vízműhelyzettel foglalkozó tanulmányában, hogy „a tervezett életkort (30-50 év) az egész ivóvíz-hálózat 45 százaléka meghaladta, emiatt a bejelentett hibák száma több mint a kétszeresére emelkedett az elmúlt 10 évben az ivóvízhálózatra vonatkozóan”.

A kormánypárti intézet szerint ennek az a fő oka, hogy a rezsicsökkentés költségeinek vízműcégekre való áthárítása és az ágazatra kivetett extraadó, a közműadó miatt nem maradt pénz helyben a fejlesztésre. „Ez olyan forráskivonást jelent az ágazat számára, mely súlyosan veszélyezteti a víziközmű vállalatok működésének fenntartását” – szögezte le a Századvég hozzátéve: csak a közműadó miatt országosan 14,1 milliárd forinttal kevesebbet tudtak a vízművállalatok fejlesztésre fordítani.

Érden annyival speciálisabb a helyzet, hogy 2013-mat megelőzően az ÉTV több évben is nyereséges volt, tehát a Svájci Alapon felül is lett volna miből fejleszteni, ám a tulajdonosok a plusz pénz jórészét nem forgatták vissza, hanem osztalékként kivették.

Az ÉTV úgynevezett gördülő fejlesztési terveiből – azaz folyamatosan zajló fejlesztéseit összefoglaló dokumentumaiból kiderül –, a vízmű az elmúlt években több jelentősebb fejlesztést is végrehajtott, de az érdi, törökbálinti, diósdi, tárnoki lakosság ugrásszerű növekedése, az új lakások építése miatt elsősorban arra koncentrált, hogy legyen elegendő kapacitás. Leegyszerűsítve: legyen elég víz mindenkinek. Ezért új kutakat állítottak be, medencéket újítottak fel, bővítettek, új szivattyúkat állítottak hadrendbe és ahol nagyobb útépítések voltak, ott cserélték a csöveket is. Ennek köszönhető, hogy a gyakori csőtörések ellenére a vízszolgáltatás stabilitását az ÉTV egyáltalán fenn tudja tartani.

És ez nem kevés. Elég csak Solymár példáját felemlegetni, ahol az elmúlt években a vízhiány aggasztó méreteket öltött.

Ugyanakkor a múlt hétfőn tárgyalt szakértői jelentés kifejezetten megdicséri az érdieket: azzal, hogy az önkormányzat, a polgármester felhívására a nehéz napokban visszafogták a fogyasztást, nem merítették le a tárólómedencéket, így nem maradt karácsonyra víz nélkül a teljes város.