Balázs Dénes 1983-ban hozta létre városunkban a Magyar Földrajzi Gyűjteményt, ami az érdi geográfus öt kontinensről származó néprajzi, természetrajzi gyűjtéseiből és a nagy magyar utazók kallódó relikviáiból állt össze.

Még abban az évben el is készült az első állandó kiállítás is: „Magyar utazók, földrajzi felfedezők” címmel. Azonban az intézmény csak 1988-ban, a második állandó: a „Kárpát-medence tudományos feltárói” című tárlat megnyitásakor emelkedett múzeumi rangra.

Az érdi Magyar Földrajzi Múzeum pedig azóta is a magyar geográfusok, utazók, valamint a földrajzoktatás fontos helyszíne – hallhattuk a múzeum alapításának 40-ik évfordulója alkalmából csütörtökön megtartott rendezvényen.

Ahogy köszöntőjében Csőzik László polgármester elmondta, Érd sokat köszönhet a Magyar Földrajzi Múzeumnak. Az a város, aminek nincs kórháza vagy egyeteme, viszont van egy országos hatáskörű és hírű múzeuma. Földrajzi Múzeumból csak egy van. Ez egy szellemi műhely, ahova mindig jó érzéssel jön az ember, illetve, amit jó bemutatni az Érdre érkező vendégeknek.

A városvezető kiemelte, hogy ez így alakuljon, abban nagy szerepe van Kubassek János, közelmúltban távozott igazgatónak is, aki miközben mindig nagyon meghatóan és tisztességgel felidézte az alapító Balázs Dénes személyét és munkásságát, addig önmaga érdemeiről – nyilvánvalóan – soha nem beszélt. Ugyanakkor a mostani születésnap arra is kiváló alkalom, hogy végre Kubassek Jánost is méltassuk – hangsúlyozta Csőzik László.

Ennek előzménye, mint arról az ÉrdMost is beszámolt, hogy az önkormányzat még a júniusi közgyűlésen döntött arról, hogy címzetes intézményvezetői, igazgatói, főigazgatói címet alapít, amely címmel elsőként Kubassek Jánost tüntették ki. Azonban az érintett az ezzel járó oklevelet csak a tegnapi eseményen vette át.

„János, mi elmondhatatlanul hálásak vagyunk neked, egy borzasztóan szeretetreméltó ember vagy. Hihetetlen nagy, enciklopédikus tudásod van. Szerintem, ha az informatika világában lennénk, akkor mondhatnánk, hogy terrabájtnyi adat van a fejedben. Nem találkoztam még élő emberrel, akinek ennyi tudás van a fejében és ilyen élvezettel, odaadással tudja azt átadni”

– fogalmazott a polgármester.

Csőzik László hozzátette, hogy a címzetes igazgatói tisztséggel azt a hálát, szeretetet, megbecsülést és tiszteletet szeretnék kifejezni, amit a város érez Kubassek Jánossal kapcsolatban. Aki egyébként nem csak címzetes igazgatóként, hanem tudományos tanácsadóként is folytatja majd a munkát.

„Én azt mondtam neked, hogy akkor lennék boldog, ha addig kutakodnál, addig szerveznéd a tudományos életet, addig szorgoskodnál, addig utazgatnál, amíg neked fontos és jól érzed magad benne. Az a sok-sok tanulmány, kötet és konferencia, ami mögötted áll, az fémjelzi, hogy erre a fajta tudásra és szorgalomra a jövőben is szükség lesz”

– zárta gondolatait a városvezető, aki megjegyezte, az is példamutató, hogy Kubassek János az évtizedek alatt a saját utódját is kinevelte.

Fekete-Mácsai Anetta, a Magyar Földrajzi Múzeum augusztusban megválasztott igazgatója szerint noha lehet, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumot már több mint kétszáz éve alapították, de azért egy negyvenedik évforduló sem elhanyagolható. Az ÉrdMostnak elmondta, ilyenkor egyrészt értékelni kell a múltat, másrészt kijelölni a jövőt.

Úgy véli, továbbra is az alapító szellemiségéhez hűen kell cselekedni.

„Balázs Dénesnek fontos volt, hogy ez egy élő múzeum legyen. Ez azt jelentette, hogy folyamatosan előadások, gyerekszakkörök, tárlatvezetések legyenek, ne csak a vitrinek porolgatásáról szóljon az intézmény”

– fogalmazott az igazgató.

Fontos megtudni, mire van igénye, szüksége az embereknek. Miként azt is végig kell gondolni, hogy azt milyen formában érdemes átadni ahhoz, hogy azzal felkeltsék a közönség figyelemét.

„Ami az én fejemben van, hogy még több, mondjuk évente tízezer látogatót szeretnénk. Ahogy szándék az is, hogy minél több korosztályt megszólítsunk. Erre változatos programokkal, valamint az állomány megújításával készülünk”

– árulta el Fekete-Mácsai Anetta.

Egyúttal hozzátette, amikor látja a lelkes gyerekeket és felnőtteket, akik jó érzésekkel távoznak egy-egy izgalmas foglalkozás vagy érdekes előadás után, akkor az mindig erőt és reményt ad a munkához, és ahhoz, hogy nem pusztán múltja, hanem jövője is van a múzeumnak.