Nyolc darab fotó. Ennyivel indultak, amikor felmerült a kiállítás ötlete. A Magyar Földrajzi Múzeum és az Érdi Galéria munkatársai ebből a nyolc képből maradandó értékű, megrázó kiállítást álmodtak meg és hoztak létre: a képeket budapesti fotókkal egészítették ki, és ezek mellett régi hangfelvételek idézik fel az 1956-ban történteket.

Hogy még  teljesebb legyen az élmény, az Érdi Irodalom-kedvelők Klubjának tagjai verseket olvasnak fel a csoportos látogatásra érkezőknek.

Ez a kiállítás már csak azért is kuriózum, mert nagyon kevés írásos forrás maradt fent az 1956-os érdi eseményekről.

Lehoczki Zsuzsanna, a múzeum helytörténész-muzeológusa, az időszaki kiállítás kurátora az ÉrdMostnak elmondta: a város könyvtárban volt nyolc darab fotó, ezeket Mátyási István fényképezte, emellett fennmaradtak a plébániák fontosabb eseményeit tartalmazó könyvek (historia domusok), és a püspökség engedélyével ezeket is feldolgozta a helytörténész.

„A tusculanumi, az óvárosi és a parkvárosi historia domusokból dolgoztam. A plébánosok (Szabadkai József, Duchovics Iván és Németh István) főleg egyházi eseményeket írtak le, de habitusuktól függően a település életére vagy az országos eseményekre is reflektáltak. Az óvárosi plébános viszonylag sokat írt, legtömörebben pedig a parkvárosi pap fogalmazott.

Feljegyzéseiket nem naponta írták, hanem 1956 végén, összefoglalva az addigi eseményeket.”

„Készítettünk egy hangfelvételt is, Perjés Béla százhalombattai plébános napról napra vezetett, megrázó feljegyzései alapján. Ahol a szöveg indokolja, bejátszunk Gerő, Mindszenty, illetve Nagy Imre beszédeiből és a Kossuth rádió adásából’ – tette hozzá Lehoczki Zsuzsanna.

A kiállítás csoportos és egyéni látogatókat is fogad, és tárlatvezetéseket is szerveznek (erről bővebb információkat itt találnak az érdeklődők).

Délelőttönként iskolai csoportok is bejelentkeztek, pénteken a VMG tizedikesei nézték meg a tárlatot. Megkérdeztük a diákokat, nekik mit jelent ’56, és mennyire érzik távolinak az akkor zajlott eseményeket.

„A papám 1956-ban halt meg, úgy tudom, valamilyen betegséget kapott el a forradalom idején. Érd közelében éltek valahol, és akkor költöztek épp Budapestre” – mesélte az egyik tizedikes diák. Osztálytársának a nagymamája a fővárosban élt a forradalom napjai alatt, és bár még nagyon fiatal volt, mesélt az unokájának azokról az időkről.

„Ezért aztán nem is érezzük olyan távolinak azt a kort, hiszen átélték a hozzátartozóink. Így mi is valamennyire részesei vagyunk annak, ami történt, még ha később is születtünk” – fogalmazta meg egyikük. Elmondták azt is, hogy a kiállítás közelebb hozta őket a forradalomhoz.

„Az, hogy képeket láttunk, verseket és korabeli felvételeket is hallgattunk egyszerre, jobban megérintett minket, nagyobb hatása volt, mint amikor az általános iskolában tananyagként beszéltek róla. Ez így sokkal izgalmasabb” – tette hozzá egyikük. (A tizedikesek a gimnáziumban még nem, csak az általános iskolában tanultak ’56-ról).

A kiállítás október 24-ig tekinthető meg (vasárnap kivételével). Aki szeretne többet tudni az érdi történésekről, annak ezt a cikkünket ajánljuk. Készítésében Stencinger Norbert történész, a VMG tanára volt segítségünkre, aki korábbi kutatásait foglalta össze.