Nemrég Londonban jártam, és meglepve láttam a város emblematikus helyein is kaszálatlan méhlegelőket. Például a Tower középkori épületegyüttese körül – a Tower-híd tövében -, amely volt királyi rezidencia, magasrangú foglyok börtöne, sőt, csillagvizsgáló is, és az egyik leglátogatottabb műemléke Londonnak.
A St. James parkban, amely alig néhány utcányira van a város legforgalmasabb tereitől (Trafalgar Square), nevezetességeitől (Buckingham Palace)., látszik a tendenciózus szándék, hogy egyes részeket rendszeresen nyírnak, másutt hagyják nőni, ami nőne, olyan magasra, amilyenre csak szeretne.
Ez a park turisták és városlakók egyik legkedveltebb pihenőhelye, ahol a mókusok kutatnak eleség után, egyiptomi ludak sétálgatnak a piknikezők körül, zöld papagájok esznek a gyerekek kezéből, fekete hattyú tekergeti kíváncsian hosszú nyakát.
A méhlegelők kialakítása a közterületeken összességében azt jelenti, hogy évi 5-7 kaszálás helyett 1-3-szor kaszálnak a kijelölt területeken, annak érdekében, hogy megjelenjen a természetes növényzet. Így ezek a bolygatatlan zöldterületek élő- és táplálkozó helyet nyújtanak a rovaroknak, búvóhelyet maradaknak, kis rágcsálóknak.
Van, ahol megmutatják a park tervezői, hogyan kell díszkertet építeni, és van, ahol átadják az irányítást a természetnek.
London legbelső belvárosában még egy ilyen zöldházat is láttunk.
A Hampton Court – VIII. Henrik és számtalan angol király kedvenc Temze-parti lakhelye volt, ma az egyik leglátogatottabb palotamúzeum. A bejárata előtti téren gyönyörű, derékig érő virágos rét fogadja a palota látogatóit.
A 66 hektáros parkban épp illatárban úsztak a hársfasorok, és a megfáradt látogatók örömmel pihentek meg a gondosan nyírt, széles árnyékot kínáló tiszafák alatt.
A sétányok, szökőkutak, rózsakertek, süllyesztett titkos kertek (amelyek VIII. Henrik idején halastavak voltak), és különösen az élősövény-kerengő nem hagyott kétséget, hogy ezt a parkot valaha geometriai pontossággal tervezték meg, és rengeteg munkával tartják azóta is karban.
A hatalmas fűszer- és konyhakertnek még a komposztálóját is megtekintettük.
Vidéken járva is megfigyelhettük, hogy az angoloknál még a parányi előkertek kőréseiből is virágok nyílnak.
Sehol sem láttunk műfüvet, és a „térkövezzünk le mindent, hogy ne kelljen füvet nyírni” divatja is ismeretlen. Az angolok szeretnek bíbelődni a növényekkel, aki nem, az társasházban lakik. Aki pedig kertvárosban él, és nem szeret gyakran füvet nyírni, az két kaszálás között meghagyja a területet méhlegelőnek.
Dél-Angliában, Portland-félszigetén a tengerparti túraútvonalon pedig egy nemrég épült társasház mögött ez a látvány fogadott minket.
Lehet, hogy a híres „angol gyep” Angliában kiment a divatból?