Februári visszatérő beszédében úgy fogalmazott, ez a rendszer hazugságokra épül, ezért össze fog omlani, és a Momentumnak akkor ott kell állnia készenlétben. Ez őszinte beismerése annak, hogy nem lát esélyt az Orbán-rendszer választásokon történő leváltására.

Nem sokkal több mint fél évvel a választások után mondtam ezt, amikor talán a legmélyebb apátiában volt az ország. Azt gondoltam, az emberek az igazságbeszédre vágynak. Arra, hogy valaki megmondja, miért érdemes felkelni holnap. Őszintén hiszem, hogy ha sokan akarnak tenni a változásért, bíznak benne, és másokat is képesek meggyőzni, hogy érdemes, abból lesz a változás – de ma még nem állunk a kapujában. Most az a feladatunk, hogy ha megbukik a rendszer, ott legyünk, és tudjuk, mi a dolgunk.

Amikor a tanársztrájkok elkezdődtek, sokan az utcára mentek. Aztán elfáradtak, és a pedagógusok most bénultan várják a státusztörvényt. Sem a szakszervezetek, sem az ellenzéki pártok nem tudták őket mozgósítani. Valamit másképpen kellene csinálni, nem?

A pedagógusok és a diákság épp olyan megosztott, mint a magyar társadalom. A politikailag tudatosabbak az utcára mentek, de nem mindenki érzi át, hogy a „rabszolgatörvény” a teljes kiszolgáltatottságról szól. A kis falvakban a pedagógusok még így is nagyobb biztonságban érzik magukat, mintha közmunkások lennének, emiatt sem merik felemelni a hangjukat. Mindenkinek más a motivációja, ezért nem jó hozzáállás az, hogy minek álljunk ki a pedagógusokért, ha ők nem állnak ki magukért. Meg kell teremtenünk a kritikus tömeget és a szolidáris közösségi összekapcsolódást, hogy az érintettek tudják, van kibe belekapaszkodni. A magyar társadalomban úgy látszik nem tudatosult, hogy ez a „rabszolga-törvény” nem a pedagógusok jövőjéről szól, hanem az ország sorsáról. Ahol az oktatást szétverik, ott a nemzetnek nincs jövője.

Mit emelne ki a törvénytervezetből, ami ezt igazolja?

Elsőként az elképesztően megnövelt munkaóra-mennyiséget. A helyettesítéseket eddig alkalmakban számolták, és maximum 30 lehetett havonta. Mostantól óraalapú elszámolást léptetnek életbe – a tanórák ugye 45 percesek – tehát jelentősen nő a kifizetetlen pluszmunka. A tanárokat arra kényszerítik, hogy a tanítással le nem kötött munkaidejükben is tanítsanak – bármit is. Nem veszik figyelembe, hogy a tanár munkája nem csak abból áll, hogy bemegy az órákra, hanem rengeteg időt tölt dolgozatok javításával, önképzéssel, felkészüléssel, kirándulásokra, nyári táborokba viszi a gyerekeket. A másik az átvezényelhetőség, akár távoli, nehezen megközelíthető településekre is. Senki privát családi élete fölött nem rendelkezhet így a munkaadója.

Most a társadalmi szolidaritás hiánya miatt Brüsszelben pattog a labda. A Momentum aláírásokat gyűjt a státusztörvény-javaslat ellen. Azt akarja elérni, hogy az EU tartsa vissza a Magyarországnak járó pénzeket – csakhogy ezzel nehéz helyzetbe kerülne az ország.

Az uniós pénzek járnak Magyarországnak, és a kormány hibájából nem kapjuk meg őket. A Momentum azért küzd, hogy ne a magyar társadalmat büntesse az EU. Ha a státusztörvény életbe lép, az tovább mélyíti a súlyos oktatási válságot. Akkora a baj most, hogy nem szabad azon gondolkodni, fordulhatunk-e az EU bizottságához. Nem azt kérjük, hogy zárja el a csapokat, hanem, hogy használja az egyedüli eszközt, ami az elmúlt évben visszakozásra kényszerítette a magyar kormányt. Orbán vagy az erő vagy a pénz nyelvén ért. Ha el tudták érni az igazságügy reformját, akkor az oktatásé is menni fog. A Momentum nem az ország ellen lobbizik, hanem a tanárok és a diákok követeléseit viszi el Brüsszelig. A tanárok bérének azonnali 50 százalékos emelése elengedhetetlen, hogy a tanárhiányt mérsékelni lehessen. Ezenkívül ki kell kényszeríteni a kormányból egy átfogó oktatási reformot, és ebbe érdemben bevonni az érintetteket.

A kormány szerint a státusztörvény maga az oktatás reformja.

Nem az, hiszen alapvető jogállamisági feltételekkel megy szembe. Olyan feltételeket nem teljesít, amelyekben megállapodott a bizottsággal. Vállalta a kormány, hogy a tanárok autonómiáját nem korlátozza. Megígérte, hogy abbahagyja az éj leple alatti rendeleti kormányzást. Megígérte, hogy érdemi egyeztetéseket folytat az érintettekkel…

A kormány azt állítja, hogy egyeztetett a tanárok érdekképviseleteivel.

Az Európai Bizottság már átlát ezen a szitán, nem véletlenül nem fizettek egy centet sem egy éve. Az „érdemi” szón van a hangsúly, és ezt a követelményt nem lehet kormányközeli civil szervezetekkel való látszat-egyeztetésekkel kipipálni, ahelyett, hogy az összes szereplővel leülnének, meghallgatnák őket, kompromisszumos megoldásra törekedve.

Van-e Brüsszelben fogadókészség a Momentum javaslataira?

Van. Múlt héten találkoztam Vera Jourovával a Európai Bizottság egyik alelnökével. Megtudtam tőle, hogy a státusztörvény tervezetét vizsgálják jogállamisági szempontból. Fontos hangsúlyozni, hogy a tanári fizetések emelése részben megvalósulhat EU-s forrásokból, de alapvetően tagállami költségvetésből kell finanszírozni, és ez nem következménye, hanem előfeltétele lenne a kohéziós alapok lehívásának. A kormány a saját médiájában ezt fordítva adja elő. Megígérte, hogy 2025 augusztusára a pedagógusok fizetése eléri a diplomás átlagbér 80 százalékát. Miért nem most? És miért legyen kevesebb egy pedagógus átlagbére más diplomásokénál? A költségvetésben arra van pénz, amire akarják, hogy legyen. Ha találtak egyik napról a másikra 900 milliárd Ft-ot honvédelmi alapra, akkor a pedagógusok béremelésére is jutna, ha a kormány akarná, és rég nálunk lehetnének az EU-s pénzek.

Ön azon is dolgozik, hogy a megyei jogú városok közvetlenül kaphassanak támogatást az EU-tól. Az unió azonban kormányokkal szerződik. Hogyan lehet ezt a rendszert megkerülni?

Nem megkerülni kell, hanem megreformálni. Az EU-ban nincs lehetetlen. Annak tűnt az is, hogy a tagállamok közösen vegyenek fel hitelt, aztán végül megtették, így lett a helyreállítási alap. A bizottság megtesz mindent, hogy ne Magyarország bűnhődjön a kormánya miatt. A jogállamisági mechanizmus azért jött létre, hogy az EU védeni tudja az értékeit és a költségvetési érdekeit. Az uniós finanszírozási rendszerbe nem kalkulálták bele, hogy majd lesznek olyan kormányok, amelyek szembe köpik a saját szövetségi rendszerüket, ezért a pénzek legnagyobb részét a kormányokon keresztül osztják ki. Cseh Katalinnal az a célunk, hogy a magyarok érdekei mentén olyan reformokat eszközöljünk, amelyek segítségével az Európai Unió előbbre tud lépni. Az egyik ilyen az, hogy közvetlenül is folyósítsanak az önkormányzatoknak forrásokat – ez nyilván Érd számára is mentőövet jelentene, erről beszélgettünk is Csőzik Lászlóval. Eddig is léteztek már direktben lehívható összegek, ezek körét sikerült tágítanunk, elértük például, hogy a közvetlenül megpályázható összegek 40 milliárd euróval bővüljenek.

Erre ki kell építeni egy alternatív elszámoltató-ellenőrző rendszert?

Nem, hiszen van ilyen rendszer. Direktben megpályázható forrás például az EU átfogó oktatástámogatási projektje, az Erasmus+, amelyet az egyes tagállamok kihelyezett ügynökségein keresztül finanszíroznak. Nyilván nem az összes tagállam önkormányzatainak a pályázatait kellene külön kezelni, csak azokét, amelyek 7. cikkelyes eljárás alatt állnak.

Akkor ez lenne az EU-ban a „lex Magyarország”?

Sajnos a jobboldali populizmus ragadós, úgyhogy nem biztos, hogy a jövőben csak Magyarország és Lengyelország esetében kellene ezzel szembenézni.