Tinkáné Mongyi Judit 1981 óta tanít a Gárdonyi iskolában, ez az első munkahelye, és az utolsó is, hiszen, miután negyedikeseivel befejezi a tanévet, Judit néni nyugdíjba megy. Soha nem vágyott más lenni, mint pedagógus. „Az első általános iskolai tanítási napon hazamentem, levetettem a fodros köténykémet, és azt mondtam az anyukámnak: én is olyan tanító néni szeretnék lenni, mint amilyen a miénk. Innentől nem vágytam rá, hogy orvos, állatorvos vagy cirkuszidomár legyek. Csak ez a pálya érdekelt.”

Huszonegy éves volt, mikor Érdre érkezett Jászárokszállásról, hogy beváltsa álmait. A barátnőjével jött, akivel a gimnáziumi és a főiskolai éveket is együtt járta. Azért választották Érdet, mert itt szolgálati lakás is járt a tanítói álláshoz. „A Felső utcában laktunk, akkor még Lenin utcának hívták. Egy családi házban volt egy szobám, a mellékhelyiségek közösek voltak” – emlékezett vissza Judit, aki 21 évesen harmadikos osztályt kapott.

„Az első év nagyon nehéz volt, hiszen nem volt még tapasztalatunk, módszertanunk. De a barátnőmmel tudtunk egymásnak segíteni. Zsúfoltak voltak a napok, délután készültem a másnapi órákra, hétvégén pedig hazautaztam a szüleimhez” – tette hozzá a tanító néni. Élénken emlékszik az első osztálykirándulására: a Fundoklia-völgybe vezetett az útjuk, ahol szalonnát sütött a gyerekekkel. Sokszor járt vándortáborokba is. „Fiatalok voltunk, meg akartuk váltani a világot” – tette hozzá.

Judit néni sosem szeretett volna pályát váltani. Azon viszont elgondolkozott, mit tenne, ha valamilyen oknál fogva nem taníthatna. „A kertészetet tudtam volna elképzelni, hiszen ott is ápolgatni, nevelgetni kell” – mosolygott.

„Szép emlékekkel megyek nyugdíjba, sok mindent adott ez a negyvenkét év. Annyi mindent vissza tudnék idézni… A gyerekek kis aranyköpéseit. Egyszer arról beszélgettem velük, hogy nem szabad idegenekkel elmenniük, mire egyikük azt mondta: anyukám szerint akárkivel elmegyek, úgyis visszahoz egy nap után… Az anyák napi ünnepségek is emlékezetesek. Már maga a felkészülés is felemelő. A Covid alatt két évig nem ünnepelhettünk, a tavalyi viszont nagyon jól sikerült.”

Azt hihetnénk, a pedagógusnap kiemelkedő ünnep a tanító néninek, de ez nincs így. „Ez egy nap a többi közül. A mindennapi élet eseményei többet adnak. Persze öröm, hogy a gyerekek felköszöntöttek, nagyon kedvesek voltak. Még saját készítésű ajándékot is kaptam.”

Az igazi öröm azonban az, ha egy kisgyereknek sikerélménye van. A mai napra is jutott egy ilyen. „Hétvégén kijavítottam a nemrég írt év végi dolgozataikat, és most behoztam nekik. Van egy kislány, aki nagyon gyenge matematikából, és megírta kettesre. Nagyon örült neki. Az osztály megtapsolta. Látták rajtam, hogy én is szurkolok, látták a kislányon is, és így együtt örültünk az eredménynek” – mosolygott Judit néni.”Apró örömök ezek, de nagyon jólesnek.”

Judit néni szerint sokat változtak a gyerekek az elmúlt évtizedekben. A pedagógusnak pedig folyamatosan meg kell újulnia, és alkalmazkodnia a gyerekek igényeihez. „Ugyanazt a tananyagot négy év múlva már nem lehet ugyanúgy megtanítani. Minden osztályhoz másképp kell hozzáállni. A mostani gyerekek befogadóképessége sokkal szerteágazóbb, ugyanakkor figyelmetlenebbek. A technikai eszközöket nagyon jól használják – de nem mindig jóra.”

„A pedagógus mindig gyerek marad, tudnia kell játszani a diákjaival. Úgy látom, már nem tudok ezekben a játékokban olyan lelkesen részt venni, mint régen, és nehezen fogadom el a jelen világ változásait, az elektronikai eszközök ilyen mértékű térhódítását. Ezért is megyek nyugdíjba” – tette hozzá.

Judit férje, Tinka Lajos is tanít, csak ő nem a Gárdonyi, hanem a Batthyány iskolában. „A pedagógus mindig hazaviszi az iskolát, otthon is tovább forognak a gondolatai. Nagy segítség, hogy van kivel megbeszélnem akár a problémás, akár az örömteli eseteket is” – zárta szavait a tanító néni, aki most új célokat keres, és ezeket családi körben szeretné megtalálni.

______

Pedagógusnap alkalmából Csőzik László polgármester, Tetlák Örs és Szűcs Gábor alpolgármesterek köszöntötték az összes érdi iskola, városi fenntartású óvoda és bölcsőde dolgozóit, összesen 1172 embert. A munkatársak süteményt és üdvözlőkártyát kaptak, az iskolaigazgatók virágcsokrot. A jubilálókat oklevéllel és virággal is meglepték az önkormányzat munkatársai.